Barcelona után egy kicsit azért aggódtam, hogy az utazás már nem működik úgy, ahogy szokott- voltak ugyan szuper pillanatai, de onnan teljesen kifacsarva értem haza, és utána kifacsarva is maradtam hetekig. Most viszont Helsinki meggyőzött róla, hogy mégis működik ez, csak akkor sokkal hatásosabb, ha egyedül megyek, és teljesen bele tudok olvadni az élménybe arra a pár napra (és, bár ezt nagyon nehezen ismerem be, az se árt, ha kevésbé van túltervezve és megpakolva programokkal).
Azt se tudtam eddig, hogy a természet/városi környezet arány lehet ennyire magas egy nagyvárosban- Helsinkiben az erdők, parkok és vízpartok mennyisége sokkal közelebb van az ideálishoz, mint eddig bárhol, ahol jártam, már egy egyszerű külvárosi séta a hoteltől a metróig is teljesen feltöltött, és bár az 1 órás időeltolódás + 9-kor kezdődő konferencia + este 11-es naplementék kombinációja miatt aludni itt se aludtam rengeteget, most megint megvan ugyanaz a szikra, a hazahozott inspiráció, mint tavaly Berlinnél vagy Leuvennél (igen, a két évnyi kihagyás után mostanra nagyjából kezdem utolérni magam az utazásokkal :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése