... nagyon itt az ideje annak a hosszú hétvégének, még úgy is szörnyen stresszes és demotivált vagyok, hogy tudom, ez a mostani az utolsó munkanap (és tudom, hogy nincs akkora tétje egy-egy munkahelyi feladatnak, mint ahogy érzem, de hetek óta hibákat javítok, és ez ilyen mennyiségben már felerősíti az imposztorszindrómámat, minden megoldhatatlannak tűnik, de ha mégis sikerül kibogozni, abban a pillanatban le is értékelődik).
A "csakazértis"-jó dolgok listáját összeszedni is kicsit erőltetettebb, de a múlt hétvégi dupla koncert (temetői Múzeumok Éjszakája-Platon Karataev a fűben ülve szombaton, óbudai akusztikus Carson Coma óriási tömegben vasárnap) után úgy tűnik, sikerült hirtelen felindulásból teljes hétvégéssé (péntek este+szombat egész nap) bővítenünk a Bánkitó fesztivált, viszonylag simán ki tudtuk cserélni a jegyet, a szállást pedig úgyis muszáj volt a fesztivál mindhárom napjára kivenni, így legalább egy kicsivel jobban ki is használjuk majd. Nagyon várom már, a tavalyi Bánkitó idején még épphogy csak újrakezdtem az itthonról kimozdulást, és végig be voltam feszülve a sok ember miatt, mostanra talán már visszaszoktam annyira a külvilághoz, hogy ez ne zavarjon. Programok/koncertek szempontjából eléggé visszavettek, de minden napra jut legalább egyvalami, amit várhatok, és annak most is megvan az esélye, hogy fura színházi előadásokat találunk egy erdő mélyén, vagy ha nem is, jó fesztiválokon *valami* mindig történik.
Jövő hét elején zár a blog, ha szeretnél továbbra is olvasni, írj a grapefruitandamagictrick@gmail.com-ra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése