Don't want to stay inside (for good)

 

Lesly Juarez, Unsplash

Még mindig állandóan köhögök (annyi az előrelépés, hogy én már tudtam aludni tőle, csak szegény B. nem nagyon), de tegnap óta újra van hangom, és ma már dolgozok is (főleg mert tartok tőle, hogy nagyon ki lennének akadva, ha több, mint egy hétre eltűnnék, de igazából már hiányzik is, hogy valami összetartsa a szétfolyó napokat).

Kis sikerélmények: London-puzzle befejezve, találtam egy nagyon szerethető hangoskönyvet (kicsit amúgy szintén puzzle-szerű élmény volt, ahogy a látszólag random bedobált történet-töredékek összekapcsolódtak a fő szállal), és egy új kedvenc online játékot (mióta a csapatépítős kvízben belefutottam ebbe a "csoportosíts 4*4 szót 4 kategóriába"-feladattípusba, azóta szerettem volna kipróbálni). Ami pedig a legjobb, hogy most időben észrevettem, hogy még egyszer lesz a Corvinban a Gyűrűk Ura-trilógia, szóval tudtam rá jegyet szerezni (csak hogy extra legyen az időutazás, azzal a tesómmal nézem meg, akivel ez volt az egyik Nagy Közös Dolgunk, aztán jött rengeteg fájdalmas esmény, egy évekre megszakadt kapcsolat, és mostanában próbálkozás az újraépítésre). 

Bónusz

 

Patrick Schneider, Unsplash

... torok/mandulagyulladás, mára már hangom se nagyon maradt (végül is ez is egy módja annak, hogy eltávolodhassak kicsit a munkától). Minimalista Valentin-nap hétvégére halasztva, a London Skyline puzzle legalább elég jól halad. Rekordidő alatt végignéztem a One Day-t, de csak pillanatokra tudott elkapni a hangulata, még a barátság-kémiát sem éreztem a két főszereplő közt (de lennék már Görögországban).

Sometimes it sucks

 

Néha menő és szabad munkanapok vannak, érdekes feladatokkal, kényelmesen beosztható idővel, és a tudattal, hogy kérhetek segítséget (bár még mindig túl keveset szoktam). Néha meg az a gyomorszorító, kiborító káosz, mint ami a múlt csütörtök volt (és ami hétvégén is visszaúszott, bár akkor elvből nem nézek céges üzeneteket), amikor egymásra halmozódnak a hibák, csak délután kettőtől lesz az, aki ért a problémás területhez, de azonnal kellene a megoldás, mindenki kapkod, és "ez néha elromlik, néha nem, nem tudom, mitől, oldd meg". Azt hiszem, a következő munkahelyem nem startup lesz.

(És még a mentes fánk is csalódás volt vasárnap, bár azért kipipáltam a listán - messziről-fánknak-látszó-de-leginkább-piskótatészta lekvárral töltve. Meh.)

Predicting the past

 

Ez nem kimondottan egy jó hét, bár viszonylag hatékony:
- végre túlestem a "csak a biztonság kedvéért"-ellenőrző ultrahangon, és minden oké (és végre lett egy viszonylag konkrét ajánlásom róla, milyen időközönként menjek szűrővizsgálatra)
- kicsit több, mint fél év kihagyás után eljutottam fodrászhoz, és tetszik a végeredmény (ez volt a referenciakép), bár érdekes lesz, hogy itthoni szárítással is tud-e ennyire hullámos lenni a hajam (kénytelen leszek megbarátkozni a diffúzorral)
- megjött a puzzle-asztal, ahová át tudom csoportosítani a többi kreatív tevékenységet is, és az első, használtan a Vinted-ről vett puzzle (sajnos hétvégén itt lesznek B. szülei, úgyhogy az egészet süllyeszthettem is el, hogy legyen elég hely a nappaliban, de majd vasárnap folyt.köv)
- amennyire hullámzóak és kaotikusak a napok, annyira jól sikerül lépést tartanom az art journal-kihívással, és még a hétvégén megnézett fotókiállításon begyűjtött matricát is fel tudtam használni, ez az oldal most a kedvencem

Tasty

 

Davide Cantelli, Unsplash

A 24-es lista "Kipróbálni 10 olyan ország konyháját, amit eddig nem kóstoltam" pontjához elkezdtem összeszedni, milyen nemzetközi éttermek vannak Budapesten, amik kicsit a komfortzónámon kívüliek, de nem annyira könnyű tizet gyűjteni belőlük, mint gondoltam volna. Oké, vannak azok, amik kis túlzással mindennapiak (mexikói, olasz, görög), vagy azok, ahonnan ugyan csak 1-1 ételt, de rendszeresen eszünk (thai, vietnámi vagy indiai), és amiket pont emiatt nem akarok belevenni; és igyekszem nem túl szigorúan tartani az"ország" kritériumot, ennél kisebb vagy nagyobb terület is lehet, valamilyen jellegzetes konyhával. Az első körös jelöltek:

- Libanon: Byblos (a tesóm nagy rajongójuk, és azt mondta, hogy már csak az előételek miatt önmagában is megéri benézni)
- Brazília: Corcovado (a közösségi irodába menet rendszeresen elsétálok mellette, de sajnos csak a délután közepén nyit; a steakek is nagyon meggyőzőek, de az egyik brazil munkatársam szerint a feijoada az, amit mindenképp kóstoljak meg, ha egyszer brazil helyen eszek)
- Hawaii: ONO Poké Bowl Bar (nem számítottam rá, de B. teljesen rákattant a poké bowl koncepciójára, úgyhogy ezt együtt fogjuk majd tesztelni)
- Oroszország: MoszkvaTér
- Marokkó: Jouri

Online egyelőre ezek a legjobb találatok, de azért miközben ezeket kipróbálom, nyitott szemmel fogok mászkálni a belvárosban, bármikor felbukkanhat valami érdekes (a környékünkön pl. volt egy fülöp-szigeteki kávézó/étterem, de most épp vagy felújítják, vagy átalakítják). 

Január/február

 

Január

Tény, hogy hosszú volt, de annyira nem bántam, mert nagyjából hétről hétre sikerült haladnom a fontos célkitűzések felé- az egyik a 30 napos jógakihívás volt, amit végig is csináltam, a másik pedig a heti 1 közösségi iroda, amit az elmúlt 3 hétben sikerült összehozni. Ezen kívül egy kis változás (konyhai mixer a kenyérsütéshez) óriási lakásmegújítási hullámot indított, a végtelen kereségélés után megtalált egyetlen olyan mosogatógép, ami elfér a konyhapulton, teljesen átalakította azt, ahogy a konyhát használjuk; letisztultabb lett a fürdőszoba, nappali és kamra, és B. megszállottan súrol különböző felületeket, aminek mostanra nagyon látványos az eredménye.

Az első két hét kicsit bezárkózósabb volt, de összességében a szabadidős programok is fellendültek a decemberhez képest, kétszer is voltam moziban (<3 Next Goal Wins, a Past Lives nem annyira, pedig arra sokkal régebb óta készültem), kétszer voltunk bulizni, és egy kiállításon is; és volt összesen négy családi szülinap. Teljesen váratlanul elkezdtem egy 100 napos art journal-kihívást, ami most 17-nél jár, és emiatt valahogy visszaálltam a linómetszésre is, amit egyébként már kb. egy éve hanyagoltam, de most nagyon élvezem. 

Sorozatok szempontjából kicsit szenvedtünk, de Netflixen elsodródtunk a Devil's Plan-ig, ami meglepően szórakoztató, és a kedvencem, azt hiszem, a Deadloch volt (elég nehezen indult be, adni kell neki ~3-4 részt, és elviselni az egyik főszereplőt, de utána... <3). Az ottani kedvenc karakterem (Abby-Nina Oyama) miatt elkezdtük az ausztrál Taskmastert is, ami egész jó, bár annyira azért nem, mint az új-zélandi legendás második évad (ami végre fent van youtube-on!)
Zenében Dekker az új felfedezettem, a kedvenc dalom tőle kint is van az oldalsávban, most valamiért ez a nyugis-dallamos indie passzol a legjobban a hangulatomhoz (bár azért hallgattam egy csomó Foo Fighters-t is). 

A munka kicsit nyűgös-hullámzó, de azért jobb, mint volt, talán a céget érintő komolyabb események is jó irányba mozdultak el, és emiatt csapatszinten is kevesebb a stressz (és azt hiszem, augusztus óta ez volt az első olyan hónap, hogy nem voltam se beteg-, se normális szabadságon, szóval a január ilyen szempontból is végtelennek tűnt).

Tervek februárra:

- rendezni az életmóddal kapcsolatos területeket, amik szétcsúsztak: rendszeres (intenzív) sport (...konditerem?), sokkal kevesebb snack és egészségesebb ebédek-vacsorák, több zöldséggel
- fenntartani a jó dolgokat januárról (közösségi iroda heti 1*, átlag napi 5000 lépés, rendszeres jóga), és kicsit jobban odafigyelni a még decemberben kezdett hétköznapi ebédfőzési rutinra és egy nagybevásárlásra
- rendet tartani itthon, kis lépésekben haladni a lakásszépítéssel (új ágynemű, poszterek, több növény a nappaliba)
- beiratkozni egy autósiskolába
- eljutni (legalább) egy koncertre
- fodrász, és egy középhosszú, max. vállig érő hullámos frizura

Checking it twice

NEOM, Unsplash

December eleje óta tervezem, de ma végre eljutottam korizni a Városligetbe, és ezzel párhuzamosan megjött az ihletem a 2024-es listaíráshoz (le is cseréltem az oldalsávban, egyelőre a 24-ből 15 pontra van ötletem, de ami még jobb, hogy ebből hármat már ki is pipálhatok). Szerettem volna inkább random apróságokat összeszedni rá, a nagy kivétel az a jogsi (de akármennyire is tartok tőle, és akármennyire is nem használnék autót a hétköznapokban, azért itt van már az ideje, megígértem B.-nek, és már ajánlottak is egy autósiskolát, tényleg csak annyi van hátra, hogy beiratkozzak az elméleti tanfolyamra), meg talán a Hozier-koncert, de egyelőre nem tűnik megvalósíthatatlannak, fellép majd Barcelonában és Glasgow-ban is, és mindkettőre lehet még jegyet kapni. Vannak rajta tavalyról teljesítetlen pontok is, mint pl. a SUP (szomorú, hogy Portugáliában, a csapatépítőn be volt tervezve, de aztán az özönvízszerű eső elmosta, mint ahogy a kinti programok többségét), a nyelvtanfolyamot oda se merem írni, bár ha a jogsin túl vagyok, hátha rá tudom majd venni magam...

Kerek számok

 A tegnapi volt az a nap, amikor

- végigcsináltam életem első 30 napos jógakihívását (jól időzítettem, mert elvileg nem lesz több ilyen Yoga with Adriene-féle)
- DuoLingón pedig kigyűlt az 500 napos sorozat (mondjuk ezt megszakítottam párszor, de akkor is, 500 napja szinte minden nap tanultam németet vagy hollandot!)
- a zsúfolt-kapkodós munkanap közepére volt beékelve egy családi találkozó (nagynéném+férje jött fel Bp-re, akiket én több, mint egy éve nem láttam, tesóm pedig... kb. 5-10 éve?), ami meglepően meh volt, bár részben én tehettem róla, mert nem bírtam nem ránézni az e-mailjeimre, és onnantól már a munkatársaim megjegyzésein pörögtem, és nem tudtam túlságosan koncentrálni

Ma pedig munkahelyi éves célkitűzéseket kellene kitalálnom, de őszintén semmi ihletem hozzá, még saját magamnak, nem hivatalosan is képtelen vagyok évet tervezni  (a blog oldalsávjában is ott ragadt a 2023-as lista). Ezzel együtt a január sok szempontból tudatosabb és hatékonyabb volt, mint már régen, és februárra is vannak ötleteim (hétvégén írok is róla, ha minden jól megy), de ennél tovább egyelőre valamiért nem kényelmes nézni.