Korfu

 

Kevesebb, mint egy hónap telt el azóta (2-án este repültünk oda), de kezd egyre távolabb kerülni a korfui nyaralás emléke, úgyhogy írok róla még most, amíg fel tudom idézni a kisebb részleteket is (és legalább egy kicsit nyáribbá teszem ezt a random munkanap-hétfőt is).

Azt hiszem, indulás előtt mindenkiben lehetett egy jó adag bizonytalanság, bennem legalábbis mindenképp- B.-vel kettesben tudom, hogy szuperül tudunk nyaralni együtt, de idő volt, amíg kialakítottuk a ritmusunkat, viszont tavaly anyával kettesben a Barcelona-trip tele volt feszültséggel, és ilyen nagycsaládos felállásban (anya, a két húgom, húgom férje és kislánya, B. és én) még nem utaztunk el, sőt, annyira sok időt se töltöttünk így együtt, egy-két délutánt maximum (a korábbi robbanásokkal teli és kapcsolatmegszakítós időszak után egy ideje már tart a törékeny békeidőszak, amikor nem megyünk mélyre, de talán már nincs is tele a levegő ki nem mondott elvárásokkal, nehezteléssel és sértődésekkel). Ehhez képest a villában, amit béreltünk, szerencsére volt elég hely ahhoz, hogy mindenki tudja magát tartani a többiektől független napirendjéhez (anya hajnalban kelt, és legalább be tudott segíteni az 1 éves unkahúgom körül, tesóméknak babástul volt egy szinte külön házrészük, B. pedig nyugodtan aludhatott délig, ha szeretett volna), és a két bérelt autó segített abban, hogy külön is tudjunk mozogni (technikailag nem volt lehetetlen autó nélkül lejutni a strandra vagy a közeli kis faluba, de a tűző napon, az őrülten előzgető autók közt az útpadka nélküli országúton azért nem volt ideális). 

a közeli tengerpart

Bár eredetileg a villával kapcsolatban is voltak feszültségek (B. már előre ki volt akadva, hogy rögtön a repülés után, éjfél körül még több, mint egy órát kellene vezetnie, mire odaérünk), de ezt egy kis kreativitással meg lehetett oldani- az érkezés estéjén már nem vállaltuk be a bérelt autó összeszedését, hanem foglaltunk egy szobát közel a reptérhez, ahol többé-kevésbé kialudtuk magunkat, ettünk egy finom reggelit, és utána B.-nek kicsit kipihentebben kellett belevetnie megát a korfui vezetés izgalmaiba. Szerencsére miután felvásároltuk a fél Lidl-t, és egy benézett kereszteződés és extra kör után kijutottunk a városból, már viszonylag simán odataláltunk a villához, ami egyébként teljesen olyan, volt, mint egy film díszlete. Nagyon könnyű volt így kiszakadni a valóságból, imádtam reggel a mindent átható harmatos-zöld illatot, a rengeteg virágot és pillangót, a teraszon reggeliket és a délelőtti fűben meditálást, a medence mellett olvasgatást és a tengerbe csobbanó naplementéket. Nem tudtam, mennyire fog majd menni a lassulás (ha rajtam múlt volna, minden napra betervezek egy kirándulást), de a villában töltött napokon, ha csak pár órára is, de sikerült olyan végtelenül hömpölygőnek és mindent áthatónak érezni a nyarat, mint utoljára gyerekkoromban.

kilátás a teraszról

Sajnos B.-nek szörnyűséges volt a repülőútja, és hullámzó mértékben, de végig szenvedett a gyomorfájással, ami még Pesten kezdődött, úgyhogy érkezés után eldöntöttük, hogy ha úgy alakulna, akkor elengedjük a kirándulásokat. Szerencsére egy napnyi pihenés után azért valamennyit javult a helyzet, és végül ha nem is annyira felszabadultan, mint szerettük volna, azért háromszor is eljutottunk egy picit hosszabb útra:
- egyszer a Kanali tou Erotához, ahol megnéztük a kilátást a sziklákról, frissen fogott halat ettem a tengerre néző étteremben (finom volt, de Splitet nem tudta felülmúlni), és utána tesómmal még csobbanni is tudtunk a picike öbölben (egyébként a népszerűbb partszakaszon se voltak rengetegen, a legtöbbször még sikerült megúsznunk a tömeget)
- egyszer Palaiokastritsára, a nyugati partra - elképesztően para volt az autóút, főleg odafelé, de a strandok mindenért kárpótoltak, és itt el tudtunk jutni egy barlangnéző hajózásra is, ami tesóm bakancslistás tétele volt (ha legközelebb Korfun járunk, biztos, hogy ezen a környéken lesz a szállásunk, hogy kicsit jobban be tudjuk járni)
- és egyszer Korfun rendesen körülnézni, kettesben B.-vel - ő mindenképp szerette volna látni a fejünk fölött leszálló repülőket, én pedig bolyongani akartam egy kicsit az óvárosban (bár ezt már rövidre zárta B. hasfájása)

Kanali tou Erota

Szerencsére az utolsó napon csak délben kellett elhagynunk a szállást (és csak késő este indult a repülő), úgyhogy egy nagy közös reggelivel zártuk a villában töltött időt (egyébként nem volt túl sok olyan alkalom, amikor mindannyian ugyanazon a helyen lettünk volna, nagyobbik húgoméknak a babával az első két-három nap nettó káosz volt, utána rájöttek, hogy egy szigorúbban betartott napirenddel kicsit jobb tud lenni a helyzet, úgyhogy ők inkább csak a környékbeli bababarát strandokra néztek át, és este 7-re mindketten teljesen ki voltak ütve; az unokahúgom pedig éppen abban a korszakában van, amikor a szülein kívül mindenkitől tart egy kicsit, úgyhogy az se volt opció, hogy átvesszük tőlük pár órára).
Így a pakolás sem volt olyan vészes vagy kapkodós, és egy körül már vissza is értünk a városba, leadtuk az autót (teljesen sima ügy volt, kivéve, hogy az autókölcsönzős nő mindenáron tudni szerette volna, hova megyünk innen, és miért nem azonnal a reptérre- valószínűleg csak segíteni akart, de kicsit furán jött ki), és csodával határos módon sikerült még akkor átvenni a hotelszobát (B.-vel mindketten utájuk a nyaralások utolsó napjából azt a holtidőt, amikor már el kell hagyni a szállást, nyűgösen/túlmelegedve/bőröndöket hurcolva keringünk a városban, és csigalassan telik az idő- így aztán ugyanazon a helyen, ahol érkezéskor is aludtunk, kivettünk egy szobát, csak arra a délutánra, hogy el tudjunk dőlni egy picit, lezuhanyozni és összebújva sorozatokat nézni a légkondiban- minden pénzt megért).

Mon Repos

Még megebédeltünk a parton a szélmalom mellett, és koccintottunk az első sikeres külföldi autóbérlésünkre, utána B. elterült a hotelszobában, és közölte, hogy ő innen a reptérre indulásig nem fog mozdulni, én viszont nem is lennék én, ha nem lett volna csak még egy dolog, amit látni szerettem volna (pont a hotelünkkel szemben volt a Mon Repos-park, és annyi már a kerítésen túlról is látszott a dzsungelszerű erdőből, hogy tudtam, hogy nem érdemes kihagyni).
Így sikerült még egy több órás sétát összehoznom, mielőtt mennünk kellett volna a reptérre, de legalább csökkent a "semmit nem láttunk Korfuból"-FOMO-m: a Mon Reposban volt minden az óriási fáktól az ókori templomromokon át a tengerparti stégig (és itt végre volt rá időm, hogy tényleg belemerüljek a fotózásba, mert akármilyen gyönyörűek is voltak azok a helyek, ahová a héten korábban eljutottunk, valamiért most nem sikerült róluk olyan képeket készítenem, amik ezt ténylegesen visszaadnák. Az élményekre jobban rá tudtam hangolódni, de azért hiányzott az, hogy lassan, a részletekre figyelve tudjak kapcsolódni a látványhoz). A gép nyilván késett (oda és vissza is, bár megúsztuk 1-1 órával), de szerencsére ott volt még a másnapi szabi, hogy kicsit ki tudjam pihenni (egyébként ahhoz képest, hogy általában mennyi mindent zsúfolunk egy nyaralásba, ez most sokkal szellősebb volt, így nem is fáradtam el annyira, mint szoktam).

a hotel hivatalos cicája, névvel, speciális táppal és saját instagrammal

Összességében nagyon jó élmény volt (bár azért sok tervezett úticél kimaradt), gyönyörű partokat és naplementéket láttunk, sikerült többször is úsznom a tengerben, de nem leégnem egyszer sem (ez az össz. felszabadultságon azért rontott egy kicsit, de így, hogy egyébként nem túl sok időt töltök odakint, nem volt túl sok választásom, csak a fokozatosság), jókat ettünk a környékbeli tavernákban, de gasztro-szempontból a korfui Spianada volt kiemelkedő (meg a cukormentes snackek! ez olyan nehéz a nyaralások alatt, hogy egy random jégkrémet vagy csokit se tudunk enni soha sehol, itt viszont egy random kisboltban is óriási volt a választék a cukormentes édességekből). Azt is sajnálom kicsit, hogy a szokásos nagy kupac szórólap és újság, amit haza szoktam hozni a nyaralásokból az utólagos art journalozáshoz, most teljesen kiesett - azért így is sikerült összeraknom egy oldalt mindegyik nyaralós naphoz, de nem volt könnyű elkapni a hangulatot.