 |
| Sam Hojati, Unsplash |
Nem 100%-osan, de azért részben visszacsúsztunk abba, hogy a meleg elleni küzdelem és a nemalvás miatti tompaság határozza meg a napjainkat (klassz lesz így ma az első vezetés a rutinpályán... oké, valószínűleg most még nem kell túl sok mindent csinálnom, de azért jó lenne egy kicsit összeszedettebben szembenézni vele. Nem is mertem még lefoglalni a következő alkalmat, mert bár kellene egy heti fix óraszámos rendszer, nem tudom, hogy még egy ilyen hét után lenne-e bármi értelme.)
Fura módon valamennyit segített a könyv, annyira koncentráltam arra, hogy valamilyen megoldást találjak a helyzetre, hogy kevésbé figyeltem oda, mi van körülöttem- és az első pár fejezetnyi aha-élmény (és egy csomó nehéz gyerekkori érzés felkavarodása) után mostanra jött el az a pont, ahol megvan, hogy mit tehetek. A jó hír, hogy magamon kell/lehet változtatnom, ha azt akarom, hogy kevésbé viseljenek meg a beszélgetéseink, a rossz, hogy ezekhez iszonyú mélyen levő és alapvető mintákat kell majd átalakítanom. Most már sokkal jobban rálátok a saját szerepemre ebben a dinamikában, és van egy háromelemű konkrét listám arról, amivel dolgozni szeretnék (szóval ha végre válaszol a pszichológus, akkor ott is sokkal fókuszáltabban tudnánk haladni, de ha nem, most úgy érzem, hogy egyedül is tudok lépni előre).
Holnaptól szabin vagyunk, és délután menekülünk is le B. szüleinek a nyaralójába, bár nem tudom, hogy ha a hegyekben van 36 fok nap közben, az könnyebben bírható-e (plusz hiába van egy dézsájuk, nekem a friss tetoválás miatt, B.-nek pedig egy betegség miatt kerülni kell az ázást), de a pesti lakásnál valószínűleg bármi jobb (és B. anyukájával legalább gyakorolhatom az új kommunikációs stratégiákat, ha lesz erőm hozzá).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése