 |
| Markus Spiske, Unsplash |
Többször és többféleképpen is nekifutottam már annak, hogy írjak arról, mivel telt a június hátralevő része, de már én is unok ezen rágódni, szóval rövidített verzió: új tetoválás miatti aggódás- nulla sport- túl meleg-nyűglődés a lakásban. Kicsit elengem van már belőle, hogy ha visszagondolok az elmúlt pár nyárra, akkor az egyik legintenzívebb emlék, hogy csak ülünk itthon a forróságban, és várjuk, hogy vége legyen- most nem akartam, hogy az egész lendületes kezdet után visszacsússzunk ugyanide, úgyhogy múlt pénteken bedobtam B.-nek, hogy menjünk le Visegrádra legalább egy napra (ő is teljesen szét volt esve a melegtől és a nemalvástól, de a légkondis, hűvös hotelszoba gondolata szerencsére meggyőző volt). Az pedig csak bónusz, hogy autóbérléskor véletlenül sikerült lecsapni egy cabrióra, úgyhogy az évek óta tervezett "nyáron a Dunakanyarban az erdei utakon lehúzott tetővel autózás" pont is kipipálva, és pont annyira klassz, mint ahogy előtte gondoltuk.
Mielőtt elhagytuk Pestet, még gyorsan benéztünk az and your stories pop-up vásárba, mert szerettem volna végigszagálszni az új nyári illataikat, két gyertyát végül el is hoztunk, bár nem azt, amit előre terveztem (a kinézett helyett a Yuzu-eucalyptus lett a kedvenc), és utána azt terveztük, hogy a BLKN-ban ebédelünk Szentendrén, de az történt, ami a 2021-es pécsi nyaralás óta talán egyszer sem: hiába volt papíron (google maps-en) nyitva a hely, és social medián is teljes a csend, mégis zárva voltak, mindenféle kiírás vagy plusz infó nélkül. Még nagyobb lett volna a csalódás, ha a random kiválasztott, velük szembeni helyen nem főznek elképesztően jól (az avokádó toast és a quesadilla is tökéletes volt). Utána már csak le kellett autóznunk a kedvenc visegrádi hotelünkhöz, üdvözölni a hotelmacskát (aki az árnyékba húzódva nézett rosszallóan), és bezuhanni a 24 fokra hűtött szobába. Szerettem volna délután sétálni egyet a parkerdőben, de mindketten beájultunk, és csak vacsira tértünk magunkhoz, úgyhogy ettünk egy pizzát, fél szemmel figyeltük a focimeccseket, aztán menekültünk is vissza a légkondiba (bár estére már odakint is egész vállalható volt a hőmérséklet, főleg az erdőhöz közel).
Nehéz volt másnap hazaindulni (az erdei útból dupláztunk is, annyira nem volt kedvünk még visszamenni a városba), de így azért határozottan kisimultabban zártuk a hónapot, és biztos, hogy ismételünk még, ha visszajön a forróság.ut
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése