Nagyon sokáig abban a hitben éltem, hogy rajzolni vagy instant tud valaki, és onnantól minden egyszerű, vagy nem, és akkor teljesen reménytelen is próbálkozni vele, hogy jobb legyen benne, mert nem fog tudni fejlődni- és saját magamat stabilan a második kategóriába soroltam, főleg a szörnyű rajzórák után, akár ált.isk., akár gimi (valahogy egy olyan alkalomra se emlékszem, ahol elmagyaráztak volna bármilyen technikát, lehetett volna kísérletezni-hibázni-fejlődni, csak adtak egy feladatot, szenvedtem vele, leosztályozták, aztán jött a következő). Szerettem elszórakozni alternatívabb kreatív dolgokkal, főleg szabadidőben és a saját szabályaim szerint, de semmi olyasmivel, aminek köze lett volna a reális ábrázoláshoz, elkönyveltem magamban, hogy ez a képesség maradt ötéves szinten, ez van.
Az art journal-hoz nagyon sokáig csak újságokból összevágott képeket használtam, mert az sokkal biztonságosabbnak tűnt, mint rajz, és tetszett az esetleges, kincskeresős hangulata annak, hogy éppen milyen illusztrációkat találtam (és mert el akartam kerülni, hogy felhalmozzak hatmillió sablont, pecsétet, festéket és kelléket csak ezért). Soha nem néztem róla semmilyen konkrét oktatóvideót, ki akartam kísérletezni benne a saját stílusomat - aztán, mert persze mindig kell valamilyen kivétel, észrevettem ezt, és már a youtube-thumbnail-kép láttán elkapott, hogy én is akarok egy ilyen oldalt. Annyira azért tartottam magam az elvekhez, hogy nem vettem meg a pecséteket, csak lerajzoltam az állatokat, és meglepően jól sikerültek:
Aztán pár évvel később, amikor már kezdtem unalmasnak érezni a megszokott art journal-irányvonalat (és túl sok Portrait Artist of the Year-t néztem), vettem egy nagy levegőt, és eldöntöttem, hogy megtanulok arcot rajzolni (olyasmiket szerettem volna, mint pl. ő vagy ő). Az első pár hét teljes sötétben tapogatózás volt, ötletem se volt, hogy kezdjek neki, és egyáltalán nem éreztem úgy, hogy fejlődnék, aztán szerencsére megtaláltam Rin Youtube-videóit, és ha képességeket nem is, motivációt adott- most már lelkesebben és színesebben próbálkoztam, de még mindig nem annyira tudtam, mit csinálok, vagy mit lehetne jobban.
Regisztráltam Skillshare-re, mert minden tele volt vele, és mert két hónapig ingyen ki lehet próbálni - persze a próbaidőszak végéig alig néztem körül az oldalon, és már csak napok voltak hátra, amikor megtaláltam ezt a kurzust. Nagyon messziről indult, nagyon alapos, és nagyon sok időt el kellett töltenem a gyakorlással, de asszem, végre megtanultam arcot rajzolni - vagy legalábbis akkorát léptem benne előre, amit sose gondoltam volna lehetségesnek. Azóta Skillshare-junkie lettem, a linómetszésben és a varrásban is sokat segít, és szeretem, hogy fel lehet tölteni a végeredményt az oldalra, hogy a tanár is lássa, milyen projektek születtek, de messze ennek a realisztikus rajzolás-témának volt eddig a legnagyobb wow-faktora, még úgy is, hogy azt is látom, mennyi plusz időt és gyakorlást kellene még beletennem, hogy kicsiszoljam a mostani hibákat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése