 |
| Sara Cardoso, Unsplash |
Ki hitte volna, hogy egy gyors séta is ilyen érzelmeket tud kiváltani... március közepe óta most először voltam maszk nélkül az utcán, nem sokáig, nem zsúfolt környéken, de nagyon kellemetlen, bizonytalan érzés volt így kerülgetni a többieket, abszolút nem tudtam belefeledkezni a naplementébe.
Mióta lazítottak a korlátozásokon, csak még elveszettebbnek érzem magam- túlaggódom, ha még nem megyek ki? Változott bármi is? Meddig bírjuk még itthon? Megéri kockáztatni egy esti fröccsözésért? Könnyebb folytatni a már nagy nehezen kialakított rutint, mintha semmi nem változott volna, de azért egyre fojtogatóbb a bezártság, és biztos nem lesz olyan szép, tiszta, egyértelmű elválasztóvonal a mostani para és a jövőbeli biztonság közt, mint szeretném.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése