 |
| Dee, Unsplash |
A tegnapi nap Taylor Hawkins halálhírével indult, úgyhogy onnantól tudtam, hogy túl sok mindent nem lehet már kihozni belőle (a 2017-es Foo Fighters volt az első és egyben egyik legjobb "nagy" koncertélményem, elképesztően hálás vagyok, hogy kétszer is láthattam őket élőben, és nagyon szomorú, hogy többet nem fog megtörténni). Délután be is áztattam magam végre az Encantóba és a Turning Red-be, bár az előbbin többször sírtam, mint filmnézés közben kb. összesen (Mufasa halála óta nem sikerült Disney-élménynek ennyire mélyen elérnie; a három lánytestvér-dinamika eléggé hasonlóan működött nálunk is, mint ott, legalábbis Luisa szinte minden szavával tudtam azonosulni), de nagyon szerettem.
Este pedig végigszenvedtünk/befejeztük a Run-t, de csak mert B.-nek alapelve, hogy ha egyszer elkezdünk egy sorozatot, nézzük is végig (eddig csak az utolsó évadok voltak ennyire rosszak pl. az Orange Is The New Black-nél vagy a Babylon 5-nél, a Run-ból szerencsére csak egy van, és csak 7 résszel, de az is pont héttel több, mint kellene). Az én hibám, hogy egyáltalán belekezdtünk, ha valamiben Domhnall Gleeson van, akkor azt általában szeretni szoktam, de ezt ő se tudta megmenteni.
Ma viszont lesz Pluralone élőben Instagramon (Josh "how do you do a chat" Klinghoffer szerencsére kezd végre rákapni a social mediára, imádom ezt az Insta-posztot, amiben bejelenti), ráadásul nem is kell miatta hajnalban felkelnem, és tegnap az Ázsia Centerben szereztünk mini diszkófényeket, amiket kb. a járvány eleje óta terveztünk, úgyhogy este élesben is kipróbálhatom őket... jövő csütörtökön pedig élőben meghallgathatom ezt, ha minden jól megy (még nem tudom, hogy fogom átprogramozni a kapcsolót a fejemben, ami egy nagyobb emberkupac látványától is teljesen kiborul, és nem akarja, hogy bárki is közel menjen hozzá, de... tavaly nyáron se lett semmi bajom attól a kemény 4 koncerttől, amire eljutottam, hátha most is oké lesz).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése