 |
| Ana Masnikosa |
Szerintem már legalább fél éve ez a háttér a saját laptopomon (mindig körülnézek smashing-en, amikor havonta megjelennek az újak, de ezt mostanában nem múlta felül semmi), viszont csak pár napja vettem észre pont szemmagasságban a mini tengeralattjárót:
(Fura, hogy mennyire nem tűnnek fel a részletek, viszont miután egyszer megláttam, nem tudom nem észrevenni.)
A tegnapi napot sikerült elég hatékonyra venni, még úgy is, hogy ötkor feküdtem (elvileg háromkor kezdődött volna a koncert második fele, de mindenféle technológiai para miatt már majdnem négy is volt, mire eljutottak odáig... ezzel együtt is megérte a várakozást), és 11 körül keltem. Végre elkezdtem meghallgatni az "Adult Children of Emotionally Immature Parents" hangoskönyvet, amit már nagyon régóta terveztem, és hát... ha lett volna bármilyen kétségem eddig, a 15 pontból álló kérdőívben, amiből "ha 1-2 jellemző a szülőre, már valószínűleg fennállt ez a probléma", 12 pontot is ki tudtam pipálni, és azóta is vadul bólogatok a jellemzésekre és a felmerülő gondokra, eléggé ismerős az összes (és ami a legdurvább, hogy még mindig az egyik első reakció magamban, hogy "ó, csak túldramatizálod, nem is volt olyan rossz, ha te nem lettél volna ilyen túlérzékeny, nem viselt volna meg ennyire az egész").
Egy fél lépést a jobb oldali 22/2022-listával kapcsolatban is tettem, már kinéztem egy varrótanfolyamot, csak az időpontot nem- remélhetőleg ha bevállalok egy teljesen kezdőt, akkor kitisztulnak majd az alapok, és onnantól kevesebb lesz az elrontott szabásminta/utólsó pillanatban széteső részletek. A Samurai Drive-koncertről pedig csak észben kell tartanom, hogy jövő héten esedékes (még mindig végtelenül távolinak tűnik a március 31, egyáltalán a március, pedig lassan vége is).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése