Ugrások az időben

 

Alex Azabache, Unsplash

Ma hirtelen felindulásból elugrottunk elintézni az új lakcímkártyát, és csak úton odafelé gondoltam bele, hogy szinte pontosan a Pestre költözésem 10 éves évfordulójára sikerült elérnem, hogy az állandó lakcímem is ide szóljon...stílusos (és úristen, de gyorsan telik az idő).
Tegnap kicsit közelebbre időutaztam, B. oda ment orvoshoz, ahol az utolsó HR-es munkahelyem volt kb. 5 éve, úgyhogy miután végzett (aznap reggel telefonált oda, délre kapott időpontot, percre pontosan akkor hívták be, kedvesek és alaposak voltak... teljesen összezavarták), szereztünk bagelt egy régi kedvenc helyemről, és az egyik irodaház előtti park padján ebédeltünk, utána begyűjtöttem az idei szezon első eprét (az eladó srác állította, hogy nemsoká olcsóbb lesz, hát... jó lenne már ott tartani, de finomnak már ez is nagyon finom).

Még 2020 elején, az eggyel ezelőtti bankkártyámmal vettem az Aerosmith-koncertre jegyet, amit a második halasztás után végleg lefújtak- és a TicketPro elvileg márciusban visszautalta a jegy árát, de azóta se történt semmi, úgyhogy végre rászántam magam a végtelen várakozásra, és felhívtam a helpdesket (vajon hanyadik lehettem, akivel ezt megcsinálták, ha az ügyintéző srác fejből tudta a dátumot?), 15 munkanap, és talán meglesz.
A rollerbaleset pedig már több, mint 6 hónapja volt (a hegek már nagyjából eltűntek a homlokomról, és normálisan hajlik a bal kezem mindegyik ujja), és tegnap este sikerült produkálnom az első random kiborulást-pánikolást ezzel kapcsolatban (a Barry legelszálltabb epizódja, bár igazából nem emiatt, de valahogy a főszereplő sérülései/véres pólója...összeragasztózott sebe, ami WTF, de igazából a homlokommal is ezt csinálták, csak kevésbé Kreatív Hobby-szintű ragasztót használva). Nem tartott nagyon sokáig, és nem volt igazi pánikroham, inkább meglepő/kellemetlen, de azért a következő pár napban távol tartom magam a véres sorozatoktól, maradok inkább az új Derry Girls-nél, ha meg tudom szerezni valahogy.