Szerencsére amikor szombaton azt éreztem, hogy nem kapok levegőt, elegem van mindenből (pedig az igazából már csak a pihenőnap volt, de... kemény volt az azelőtti kb. 2 hét), viszonylag hatékonyan össze tudtam szedni a debreceni Tescóból azt a három dolgot, amire szükség van az art-journal-készítéshez, és utána pár újságot is; így most lett egy harmadik megkezdett füzetem, de nem baj, nagyon kellett az az este, amíg magamra zárhattam az ajtót, és csak a zene volt meg a képek, semmi small talk, semmi ügyintézés, semmi abszurdba keveredő szomorú.
A hétköznapok is vegyesek, sok változás, sok intenzív érzés, és végtelenül, nagyonnagyon elfáradtam- de amikor vannak jó pillanatok, azokért megéri.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése