 |
| Collov Home Design, Unsplash |
Azt hiszem, ma az "erkélyen" (=emeleti folyosó-darabka a lakás előtt, amit már csak mi használunk, és végre szereztünk rá egy asztalt és két széket) fogom megenni a jól megérdemelt Crunchy-ebédemet, és megpróbálom egy kicsit kifújni a levegőt, amit még mindig nem igazán mertem. Mert csak eltelt az első 4, majdnem 5 nap az új munkahelyen, és eddig olyan rendes, kedves és segítőkész volt mindenki, hogy az már valahol egy kicsit gyanús (most volt meetingem az alapítóval, és még ő is tök normális, fura egy cég ez). Oké, ezzel együtt is úgy érzem, mintha valaki kiskanállal kikapart volna belőlem minden életkedvet és lendületet, de ez valószínűleg akkor is együtt jár az egyik szülő elvesztésével, ha azzal a szülővel minden szempontból problémás volt a kapcsolat.
Amit nagyon bánok (de jó döntés volt, mert 10 körül a kanapéról is alig bírtam felkelni), az a kihagyott Platon... de majd májusban bepótolom, addigra remélhetőleg már nem fogom zombinak érezni magam annyitól, hogy fél 8-kor kelek, egész nap angolul kommunikálok, és egy új kódon próbálok eligazodni. És a világ legrosszabb barátnőjének érzem magam, mert a temetés-szervezés+új munkahely kombináció annyira lekötötte minden energiámat, hogy teljesen elfelejtettem megrendelni B. szülinapi tortáját (szerencsére megértő volt, hétvégén majd ünneplünk rendesen, de akkor is).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése