1. egy nagy adag pánik és minimális alvás után hajnali 4 körülre kikeveredtem a reptérre, de amikor felszállt a gép, azért egy kicsit jobban kaptam már levegőt, akkor meg főleg, amikor a meglepően pontos érkezés és 20 perc séta + 10 perc összezavarodott tömegközlekedési infó-értelmezés után a Berlin felé tartó vonaton ültem végre (ötletem se volt, melyik vonatra érvényes a heti bérlet, és melyikre nem, úgyhogy inkább vettem egy sima jegyet). Az volt a terv, hogy miután leraktam a bőröndömet a Hauptbahnhofon, bezuhanok az első használható kávézóba, és ott üldögélek, ameddig csak lehetséges (már 9-re odaértem, a hotelszobába viszont csak 3-kor lehetett bejelentkezni), aztán... ez a fenti látvány fogadott, úgyhogy ami a "csak átsétálok ezen a hídon"-nak indult, egy több órás túrává állt össze, amiben messzebb és messzebb sodródtam az Unter den Linden-en, de annyira ott volt az összes fontos látványosság egy kupacban, hogy egészen a Múzeumszigetig vitt a lendület (ami nem is baj, mert a következő 3 napba nem fért bele túl sok városnézés).
2. A kaja-bakancslistámról meglepően sok elemet sikerült kipipálni, bár inkább a nemzetközi vonalon: az első este rament ettünk (egy koreai karaokebár előterében, de ettől még szuper volt), a második este poutine-t, csütörtökön elvonszoltam magam a Markthalle 9-ba a street food-estére (már nagyon fáradt voltam, úgyhogy maradtam a biztonságos pulled pork-szendvicsnél, de kísérletezhettem volna egy csomó afrikai vagy ázsiai konyhával is), és a német kajákhoz a legközelebb talán akkor kerültem, amikor beültem a Schwarze Heidi-be, ami igazából svájci, és az egész étterem úszik az olvasztott sajt-illatban.
3. a legnagyobb stratégiai hiba, amit elkövettem, az az, hogy a keddi repülés és a szerdai egész napos konferencia után bevállaltam a munkát csütörtökre és péntekre (oké, megvolt az oka, összesen két db. szabadnapom maradt az egész hátralevő 2022-re, és sosem gondoltam volna, hogy annyira fáradt leszek, amennyire), úgy, hogy csütörtökön nap közben hotelt kellett váltanom, és nyilván a két szoba közti időszakra lett leszervezve a rendszeres össz-céges meeting, úgyhogy rohangáltam egyik hotelből állomásra a csomagmegőrzőig, onnan közösségi irodába (de: dolgoztam egy berlini közösségi irodából! menőbben hangzik, mint amennyire képes voltam kiélvezni, de akkor is!), onnan vissza az állomásra és aztán a másik hotelbe... túl hatékony nem voltam, de legalább végig tudtam csinálni. Pénteken legalább egy hotelszobában voltam végig, és az ebédszünetben át tudtam nézni a neonfelirat-múzeumba (már az odavezető séta is zseniális volt, sárguló őszi erdőn át, óriási bauhaus-épülettömbök közt, annyira sajnáltam, hogy nincs egy teljes délutánom csak itt bolyongani).
4. ... aztán ahogy véget ért a péntek délutáni 2+ órás tervezős meeting, indultam is a Humblodthain Flak Towers-hez. Látványos (és kicsit hátborzongató) a sok beton, rengeteg berlini és turista nézte onnan a naplementét, és pont sikerült elcsípnem a kilátást a városra még világosban, de utána a tornyot körülvevő erdős sávról már majdnem-sötétben kellett kikeverednem (és nem segített, hogy az előzékenyen magam elé engedett másik arrafelé sétáló kezében konkrétan egy balta volt... oké, inkább úgy nézett ki, mint aki egy könnyed hétvégi kertészkedésre indul, mint aki turistákat akar feldarabolni, de sose lehet tudni, úgyhogy az utolsó pár lépést az utcára visszavezető hídig már nagyrészt futva tettem meg).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése