A múlt heti sodródás után próbálunk egy kicsit több rendszert vinni a napokba- és ezzel együtt sikerült megtervezni a világ legősziesebb menüjét (sütőtökleves és almás pite hétfő-keddre, tepsiben sült csirkecomb felkockázott sült krumplival+répával+céklával szerda-csütörtökre). A megvalósítással akadnak kisebb problémák (a sütőtökleves 1.0 még túl sűrű és túl sütőtökízű/egyhangú lett, és miközben próbáltam megmenteni, sikerült megsütnöm a világ legrosszabb almás pitéjét, de másnapra a levest is átvariáltam, és a pite is összeállt a hűtőben), és B. amúgy se ezt eszi, hanem a tegnap duplán rendelt pizzákból a másodikat (a Pizza Forte csak akkor közölte, hogy 90+ perc alatt ér majd ide, amikor már leadtuk a rendelést, úgyhogy rendeltünk egyet a PizzaMe-ből, ami a szokásos 20 percen belül ide is ért). Kaotikus? Igen. Még mindig jobb, mint a múlt héten? Naná.
Egyébként túlságosan is hullámzó ez az időszak, minden apróság ki tudja billenteni a hangulatomat+motivációs szintemet, és még mindig úgy érzem, hogy túl sok energiát kellene fordítanom arra, hogy rendben legyek, ami egyszerűen nincs, elfogyott. Nem tudom rávenni magam a sportra, a sétára, a nem-itthonról-dolgozásra (rosszabb napokon az itthonról dolgozásra se annyira, pedig ez a munkahely nem olyan, ahol ezt meg lehetne csinálni), többnyire csak üldögélek a szürke-szűk-unalmas terráriumomban, és nagyon sajnálom magam. Aztán jön munkában egy villanykörte-pillanat, vagy elkészül a Berlin-pólóm (szuper a grafikája, bár lehet, hogy kicsit túl turistás, de tudtam, hogy haza kell hoznom... viszont csak XL-esben volt már, úgyhogy elég sokat fel kellett hajtanom belőle), és olyankor mintha minden oké lenne egy kicsit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése