Egy nagy stresszforrás meg még egy, meg még egy harmadik csak mert miért ne = letompulok annyira, hogy egyiken se tudjak igazán rágódni (cserébe napok óta lebegősen fáradt vagyok, és képtelen végigaludni egy éjszakát).
Ti is végig szoktátok játszani gondolatban a lehetséges vita-kimenetelek sakklépéseit, az érveket és ellenérveket egy családtaggal beszélgetés előtt? Most nagyon próbáltam nem ezt csinálni, de szörnyen védtelen érzés (mondjuk nálunk nagyon jellemző családi minta volt, hogy izomból meggyőzni próbáljuk a másikat arról, hogy nem jogos vagy érvényes a nézőpontja, vagy ha esetleg mégis, a saját problémánk az igazi probléma, nem az övé).
És akármilyen fájdalmas is tud lenni egy tényleg mélyre menő beszélgetés, ezzel párhuzamosan, valahol a saját érzéseim felett lebegve még mindig lenyűgöz, hogy működnek az emberek, hogy minden logikátlannak tűnő túlreagálásra van magyarázat a másik szempontjából (és amit már próbálok tudatosítani egy ideje, kisebb-nagyobb sikerrel, hogy a másik fél reakciója milyen kis százalékban szól rólam, és milyen nagy százalékban róla).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése