Az április eléggé hullámvasút most az évfordulók szempontjából- ha a céges chat nem emlékezetett volna rá, akkor is tudtam volna, hogy pontosan ma egy éve kezdtem ott dolgozni (úgy, hogy közben fél kézzel épp temetést szerveztem egy másik városban), és bár volt egy szürreális első időszak, és egy nagyon nehéz második, azért tavaly tél óta kezdem azt érezni, hogy jó helyen vagyok, és ki fog alakulni az a része is, ami eddig döcögött (hogy nem érzem elég jónak magam hozzá), egyébként pedig végtelenül hálás vagyok, hogy meg tudtam és mertem lépni azokat a dolgokat, amiknek ez a munkahely lehetett a következménye.
Mostanra szinte természetes, hogy az angol a munkanyelv, hogy mennyire emberközpontú az egész úgy is, hogy élőben évente másfélszer találkozunk (bár ezen az arányon tudok majd javítani, ha végre Belgiumban leszünk), és rengeteget segít a magyar mindennapokat átható magas kiszolgáltatottság&minimális biztonságérzet ellensúlyozásában az, hogy ha igazán nagy gáz lenne, akkor akár holnap foghatnánk a bőröndünket, és legalább egy biztos pont maradna külföldön is.
Egyébként szuperhatékony felnőtt délelőttöt tartok, megterveztem a hetet, végre rávettem magam az e-mail-írásra a könyvelőnek (már nagyon időszerű lenne megtudni, milyen teendőim vannak így az adóbevallás körül), utasbiztosítást kötöttem, megtakarítást utaltam át... már majdnem olyan, mintha tudnám, mit csinálok. Megjött az új kedvenc varrós játékom is, tegnap minden létező szegélybe cikcakkmintákat vágtam vele (oké, elég nehéz, de nagyon hatékony), és belekezdtem egy övtáska-varrásba is egy olyan anyagból, ami már több éve a fiókomban állt- ha ma ügyes leszek, akkor be is tudom fejezni, és akkor már két s.k. varrt cuccot is vihetek Barcelonába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése