Almost spooky

 

Maëva Vigier, Unsplash

Próbálok még a Blogvember előtt visszarázódni a mindennap írásba, egyelőre kicsit szenvedős, de azért megy (és szerettem volna találni hozzá valami 30-elemű listát, amit követhetnék, de a ChatGPT erre pont teljesen használhatatlan, és előre készek közt se láttam annyira jókat, így valószínűleg marad a napi naplózás... azért az elmúlt pár hét eseményeit is tartalékolom, ha másról nem, azokról tudok majd egy kicsit részletesebben írni). 

A tegnapi stresszt a névváltoztatás szponzorálta- nyilván amikor a csapatépítő miatt az utolsó pillanatra hagyom a számlám leadását, akkor kell villámgyorsan kiderítenem mindkét oldalról, hogy oké-e már az új néven küldeni (... egyébként rekordidőn belül válaszolt a könyvelőm, elvileg minden rendben), és mivel múlt héten még határozottan *nem* akartam megkapni az új okmányokat, nehogy pont ebből legyen gond a reptéren, ma szaladhattam a postára is a második értesítő után, hogy vissza ne küldjék őket. Ha már lendületben voltam, elintéztem a bankot is (elvileg új bankkártyát nem muszáj rendelni, ami nagy megkönnyebbülés), és a szokásos munkakezdés időpontjában már itthon ültem a gép előtt. 

Most már csak elfogadható mértékben haladnom kell a feladatommal, amíg végre délután lesz, és nekiugorhatunk a lakásdekorálásnak, sütőtökös pite-sütésnek és tökfaragásnak (ja, és találnunk kell egy olyan horrorfilmet is, ami nekem nem túl brutális, és B.-nek sem túl unalmas).
Megnyugtató, hogy nem felejtettem el teljesen kódolni, tegnap viszonylag simán ment az elsőre félelmetesnek tűnő hiba javítása (az sose egy biztató kezdés, ha valami csak Windows-on történik, mert  az az egyetlen olyan oprendszer, amiből egy darab sincs a lakásban), és a teljes délutánt lefedő meetingeket is elhalasztottuk, mert egy csomóan szabin vannak/lesznek a csapatból a héten. Azért egy kicsit beszéltünk, és mindig érdekes látni, hogy mennyire változik a csapatdinamika egy-egy személyes találkozás után - általában kevésbé, mint számítok rá (és jó volt hallani, hogy nem csak én töltöttem szociálisan lemerült zombiként a kanapén a hétvégét). 

Monday meh

 

Ez egy minimalista hétvége volt, és még így is elképesztően nehezen tudtam alacsonyabb fordulatszámra váltani abból a problémamegoldós-túlpörgött állapotból, amiben szeptember közepe (de lehet, hogy augusztus eleje) óta vagyok, és amivel a levegőben tartottam az esküvő, Barcelona és a csapatépítő út összes intéznivalóját, de cserébe nem igazán tudom kialudni magam, vagy benne maradni a pillanatban. Kicsit több, mint két hete nem sportoltam és nem meditáltam, összevissza kajálok (pedig végtelen önuralmat gyakorolva meghagytam minden ajándékba kapott dulce de leche-s argentin édességet a családtagoknak, és a pastel de nata-ból is csak egyet ettem, pedig az egyik kedvenc sütim), valószínűleg annyira nem meglepő, hogy a szorongás-szintem az egekben, az energiám meg nulla. 

B. is le van robbanva, őt még a barcelonai 20.000+ lépéses séták intézték el, úgyhogy vasárnap felhasználtuk az egyik nászajándékot, és beültünk ázni a Gellértbe, de még a forró vízben se volt egyszerű nyugton maradni (a 16 fokos merülőmedence talán használt egy kicsit). Hazafelé kivételesen még találtunk Halloween-dekorációt a Tigerben (oké, már ott is túlsúlyba került a karácsony, de a korábbi évekkel ellentétben legalább lakciózva meghagytak pár pókot meg csontvázat), és faragható tököt a kifli.hu-n, úgyhogy meglepően jól állunk, és picit az is tartja bennem a lelket, hogy a hét közepén is lesz egy szabadnap, de még így is nagyon rossz volt ma összesen 17 napnyi kihagyás után odaülni a gép elé, és belépni a céges Slackre. 

Make my way back home when I learn to fly

Némileg szétesve, de végre itthon vagyok a portugál út után - a reptéri transzfer végül nem volt annyira kicentizve, mint gondoltam, pontosan érkeztünk Brüsszelbe, egymás mellett volt a két terminál, és a második gép indulása is csúszott (először csak 10 perccel, utána egy órát ültünk még a repülőben is felszállás előtt), életem első Uber-útja is okés volt, a csapatépítő pedig... tömény.

A workshop-részeket szívesen kihagytam volna, és az itthon vagyok egész nap B.-vel kettesben -> 0-24-ben munkatársak vannak körülöttem átállás is nehéz volt, pláne ennyire lemerülve (sokat segített volna, ha legalább egy saját szobám van, ahová néha elvonulhatok), úgy érzem, antiszociálisabb voltam, mint szerettem volna, és nagyon nehéz volt nem beleragadni a folyamatos önkritizálásába, de: láttam az Atlanti-óceánt, egy kicsit még fürödtem is benne (sajnos az idő elég szörnyű volt, már első nap sikerült rommá ázni, és szinte végig vagy felhős volt, vagy esett, vagy brutál szél fújt), csoportnyomásra megkóstoltam egy csomó fura tengeri jószágot, és bár épp nem voltak óriási hullámok, azért nagyon durva látvány volt a part Nazaréban, ahová az utolsó napon kirándultunk.

Lisszabon miatt maradt bennen egy adag FOMO, mert konkrétan semmit nem láttam belőle a reptéren kívül, de Ericeira biztos nem az a város, ahová magamtól mentem volna, úgyhogy kalandnak mindenképp szuper volt. Azt egy kicsit sajnálom, hogy a repülőutak megszervezésébe nem volt sok beleszólásunk, sokkal szívesebben fizettem volna egy kicsit többet saját zsebből, és mentem volna WizzAir-rel közvetlenül (azt senki nem értette, hogy odafelé a Budapest->Brüsszel->Lisszabon útvonal miért így állt össze, visszafelé pedig hiába akartam Bécsből már vonatozni, drágább lett volna úgy a repjegy, ha ott nem szállok át a Bp-re tartó gépre...) Na mindegy, kicsit cikcakkban, de hazaértem, B. egy tiszta lakással és virággal+csokival várt, és a hétvégét szorosan mellébújva fogom tölteni.

In transit

 

Jeshoots, Unsplash

Szuper volt az esküvő (... és olyan, mintha egy hónapja lett volna), közben megjártuk Barcelonát (még mindig az egyik kedvenc városom, és most már szerencsére B.-é is), ma 1 körül értünk haza, és bár most nem akarnék repteret látni legalább pár hónapig, holnap hajnalban indulok Portugáliába a csapatépítőnkre. Most először kell átszállással repülnöm, ráadásul ha minden óraműpontossággal működik (mert a repülők nyilván erről híresek), akkor lesz max. 15 percem átkeveredni a brüsszeli központi reptéren az egyik termináltól a másikig... Lélekben azért már felkészültem rá, hogy lekésem (és egy brüsszeli hotelszobában alszom át a napot), próbálok a lehető legkevesebbet stresszelni miatta, de azért nem egyszerű.

But it's alright, yeah, it's alright (said it's alright)

 

ModCatShop, Unsplash

A tegnapi kifejezetten Olyan Nap volt - és szerencse, hogy a HR-es múltnak köszönhetően többé-kevésbé sikerült legyőznöm a telefon-fóbiámat, mert ha nem hívtam volna fel a cukrászdát, nem derült volna ki, hogy a tortarendelésünk eltűnt a semmiben (az már csak aprócska extra volt a káoszhoz, hogy teljesen magabiztosan állítottam, hogy ezt mi már kifizettük a weboldalon, mert B. még a konkrét összeget is átküldte korábban... csak hogy kiderüljön, hogy egyszerűen nincs ilyen funkció, és a másik két dolgot, amit ezzel együtt intéztünk aznap, online fizettük, ezt viszont nem - szerencsére egy alapos bocsánatkérés után kifejezetten kedvesen mondták, hogy péntekig még belefér, utaljuk a pénzt és intézik), és persze az étterem étlapját is megújították október elején, szóval a lelkiismeretesen már hetekkel ezelőtt begyűjtött "ki mit eszik"-listából egy étel eltűnt, egy átvariálódott (és valószínűleg minden megdrágult, de logisztika szempontjából ez volt a legkevésbé izgalmas). Nem baj, lépésről lépésre haladunk, gyűlnek a kipipált tételek a listákon, még Barcelonát is kitaláltuk (a 4 ott töltött napból 2 van megtöltve programokkal, 2 a spontán sodródásé, így hátha nem fáradunk el annyira). 

Abban azért reménykedtem, hogy a rossz csillagállás múlik mára, de csak mióta írom az első bekezdést, kaptam egy emailt a havi befizetendő adóval, ami kb. a 2.5*-ese annak, amire számítottam (plusz egy számla a könyvelőmtől, amit előző hónapban már befizettem), viszont nem kaptam emailt az ékszerészünktől, hogy átvehetjük a gyűrűket... oké, a ma még lehet ilyen, nagyon maximum a holnap is, de legkésőbb péntekre már remélhetőleg minden ilyenen túlleszünk, és jöhet a simább szakasz. 

Azért jó apróságok is vannak, nemcsak rossz apróságok, újranézve egyre jobban tetszik az Our Flag Means Death új évadának első három része (az első évadnak is kellett valamennyi idő, mire megszerettem, de azóta az egyik kedvenc sorozatos élményem tavalyról), szerencse, hogy már csak 1 napot kell várni az új adagra; és viszonylag könnyen sikerült szereznem Carson Coma-bakelitet, úgyhogy ha minden jól megy, ma délután már lemezjátszón hallgathatom a Feldobom a követ. 

Everyday, it's a gettin' closer...

 

Valentyn Chernetskyi, Unsplash

Ma végre hivatalosan is bejelentettem a csapatnak, hogy a kövi 2 hétben már csak péntekig számítsanak rám (aztán úgyis találkozunk majd a csapatépítőn), de nagyon cukik voltak, azt kaptam nászajándékba, hogy én nevezhettem el a sprintet (már T-nél járunk, úgyhogy Them Crooked Vultures lett), és csak pár kisebb feladatot kell addig bejefeznem (ami nem is baj, mert fejben már nagyon nem tudok ráhangolódni). 

Addig is meg kellene tanulnom normálisan pózolni ruhában-csokorral (itt akarok kicsit jobban körülnézni, és begyakorolni pár egyszerűbb tippet, mert magamtól teljesen használhatatlan vagyok), hordani egy kicsit a kontaktlencsét, és gyakorolni a sminkelést hozzá... és így talán van minimális esély arra, hogy születik pár jó kép. A ma és a holnap még viszonylag nyugodt, utána megint felpörögnek az események, és valószínűleg villámgyorsan szombat is lesz (gondolom, a szertartás is gyorsan el fog telni, ami nem is baj, fél óráig is nehéz lesz a figyelem középpontjában állni). A teljes hétvégés futóversenyek + lezárások miatt izgalmas lesz majd átjutni Budára meg vissza, de legrosszabb esetben hosszú fehér ruhában és csokorral a kezemben fogok metrózni, valahogy megoldjuk.

Show me a signpost for where I should go

 

Tim Swaan, Unsplash

Még 10 nap az esküvőig, 14 Barcelonáig - ijesztően kevésnek tűnik (főleg úgy, hogy konkrétran semmit nem kell intézni, max. utánkövetni azokat a dolgokat, mint a torta vagy a nyaklánc, amik már folyamatban vannak, csak nem igazolták vissza őket). Vihar előtti csendnek érzem, nem kellemes izgalomnak, de ez addig még hátha változik... Azért kis lépésekben, csak magam megnyugtatására, haladok azzal, amivel tudok, például legalább itthonra hordom az esküvőre vett vadiúj cipőt, hogy ne a nagy napon törje rommá a lábam (bár egyelőre balerinához képest egész ártalmatlannak tűnik, sehol egy vízhólyag). 

Hétvégén teljesen kiborultam attól, hogy újra megjelent a rejtélyes fogfájás, pontosan ugyanúgy, mint a fogtömés&fogkőleszedés előtt, és most már nem sok ötletem maradt, hogy mit kezdhetnék vele - de aztán hétfőre majdnem teljesen el is múlt, komolyan nem értem, mi történik (lehet, hogy csak véletlen egybeesés, de múlt héten nagyon keveset ittam, és amint elkezdtem ezt rendbehozni, a tünetek is múltak, most 3 liter a napi becélzott mennyiség, remélhetőleg ezzel már rendben leszek). A szorongás mindenesetre marad, hogy történik valami, ami elrontja majd az utazás(oka)t, hiába vagyok akármilyen óvatos. 

Szeptember/október

 

Augusztus végén annyira szét voltam esve, hogy teljesen el is feledkeztem erről az összefoglalóról, pedig jó lenne, ha rendszer lehetne belőle... Na mindegy, ilyen volt a szeptember: az elején brutál fáradt voltam (lemerítettek az augusztusi halmozódó programok), és nagyon allergiás, utána egy hétig beteg+fogfájós, egy hétig pedig "csak" stresszes az új fogorvos-kör és a céges előadás miatt... összességében nem hiszem, hogy ez az időszak lett volna a kedvencem.

Ami viszont működött: több éves kihagyás után visszatértem a konditerembe (és még a hétköznapokba is egyre jobban be tudom illeszteni az edzéseket), sikerült összefutnom tesómmal egy ebédre, és a teljes családdal is tegnap este; volt egy online társasozás is, ami már nagyon hiányzott (és A. rocksztár, hogy egy pár hetes baba mellett is szakított rá időt).

Dolgok, amiket most csináltam először:
- matcha reggelire kávé helyett (annyira jól sikerült a kísérlet, hogy már harmadik hete teljesen leálltam a kávézással, és nem is volt nehéz; viszont ma megkóstoltam egy kávézóban az "igazi" matcha lattét, aminek leginkább mandulatej-íze volt, nem olyan meggyőző)
- kóstoltam venezuelai kaját, konkrétan arepas-t

Amiket szerettem:
- 500 darabos Pieces&Peace-puzzle
- What We Do In The Shadows-5.évad
- pénteki piknik a Filozófusok kertje mellett
- Lush Glory hajkondicionáló
- megtört az átok, és újra tudok melltartót venni csak simán egy boltba (Triumph) besétálva is, nem kell az online rendeléssel kísérleteznem

Az életmód-helyzet még az allergia/betegség miatt is javult, az átlagos lépésszám is nőtt, fogytam is egy kicsit, és a konditerem+kick-box együtt jól működik (a jóga viszont mostanában szinte mindig kimaradt, fáj is derekam).
A munka kibírható volt, egy kicsit döcög a csapatdinamika (egy elég pontatlan módszerrel mérjük a kétheti sprintek teljesítményét, amitől egy scrum master valószínűleg a haját tépné, ugyanúgy egy befejezett feladatnak számít a fél délutános hibajavítás, mint a teljes héten át tartó komplex fejlesztések; és kicsit az volt az érzésem, hogy értelmetlen számonkérésbe torkollt az is, amikor a szám alacsony volt, és az is, amikor sokkal magasabb...), és inkább a túlélésre játszottam a minden más mellett, de a teljesítményértékelés is kifejezetten pozitív volt.
B-nek pedig megvolt az első beszélgetés a bécsi csapat vezetőjével (... magyarul), majd valószínűleg novemberre egy hétre kipróbálja majd, milyen velük dolgozni, aztán már csak olyan apróságokat kell tisztázni, mint a fizetés, és talán kezdhetünk is csomagolni... 

Az esküvőszervezkedéssel is egész jól haladtunk, gyűrűk véglegesítve, ruha (+fehérnemű, cipő stb.) megvan, étterem megvan, Lego-figurák megvannak, ma a tortákat is megrendeltük, igazából már csak a zenéket kell kiválasztanunk, meg átvenni a csokrot jövő héten, és a lényegesebb dolgok ki is vannak pipálva.

Tervek októberre:
- esküvő+nászút, több, mint 1 hét szabival (a munkahelyem nagyon rendes, és 3 nap jár pluszban)
- ez után közvetlenül pedig csapatépítő egy egyelőre be nem jelentett helyszínen (ami ~3 órányi repülőútra van Brüsszeltől)