Némileg szétesve, de végre itthon vagyok a portugál út után - a reptéri transzfer végül nem volt annyira kicentizve, mint gondoltam, pontosan érkeztünk Brüsszelbe, egymás mellett volt a két terminál, és a második gép indulása is csúszott (először csak 10 perccel, utána egy órát ültünk még a repülőben is felszállás előtt), életem első Uber-útja is okés volt, a csapatépítő pedig... tömény.
A workshop-részeket szívesen kihagytam volna, és az itthon vagyok egész nap B.-vel kettesben -> 0-24-ben munkatársak vannak körülöttem átállás is nehéz volt, pláne ennyire lemerülve (sokat segített volna, ha legalább egy saját szobám van, ahová néha elvonulhatok), úgy érzem, antiszociálisabb voltam, mint szerettem volna, és nagyon nehéz volt nem beleragadni a folyamatos önkritizálásába, de: láttam az Atlanti-óceánt, egy kicsit még fürödtem is benne (sajnos az idő elég szörnyű volt, már első nap sikerült rommá ázni, és szinte végig vagy felhős volt, vagy esett, vagy brutál szél fújt), csoportnyomásra megkóstoltam egy csomó fura tengeri jószágot, és bár épp nem voltak óriási hullámok, azért nagyon durva látvány volt a part Nazaréban, ahová az utolsó napon kirándultunk.
Lisszabon miatt maradt bennen egy adag FOMO, mert konkrétan semmit nem láttam belőle a reptéren kívül, de Ericeira biztos nem az a város, ahová magamtól mentem volna, úgyhogy kalandnak mindenképp szuper volt. Azt egy kicsit sajnálom, hogy a repülőutak megszervezésébe nem volt sok beleszólásunk, sokkal szívesebben fizettem volna egy kicsit többet saját zsebből, és mentem volna WizzAir-rel közvetlenül (azt senki nem értette, hogy odafelé a Budapest->Brüsszel->Lisszabon útvonal miért így állt össze, visszafelé pedig hiába akartam Bécsből már vonatozni, drágább lett volna úgy a repjegy, ha ott nem szállok át a Bp-re tartó gépre...) Na mindegy, kicsit cikcakkban, de hazaértem, B. egy tiszta lakással és virággal+csokival várt, és a hétvégét szorosan mellébújva fogom tölteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése