Almost spooky

 

Maëva Vigier, Unsplash

Próbálok még a Blogvember előtt visszarázódni a mindennap írásba, egyelőre kicsit szenvedős, de azért megy (és szerettem volna találni hozzá valami 30-elemű listát, amit követhetnék, de a ChatGPT erre pont teljesen használhatatlan, és előre készek közt se láttam annyira jókat, így valószínűleg marad a napi naplózás... azért az elmúlt pár hét eseményeit is tartalékolom, ha másról nem, azokról tudok majd egy kicsit részletesebben írni). 

A tegnapi stresszt a névváltoztatás szponzorálta- nyilván amikor a csapatépítő miatt az utolsó pillanatra hagyom a számlám leadását, akkor kell villámgyorsan kiderítenem mindkét oldalról, hogy oké-e már az új néven küldeni (... egyébként rekordidőn belül válaszolt a könyvelőm, elvileg minden rendben), és mivel múlt héten még határozottan *nem* akartam megkapni az új okmányokat, nehogy pont ebből legyen gond a reptéren, ma szaladhattam a postára is a második értesítő után, hogy vissza ne küldjék őket. Ha már lendületben voltam, elintéztem a bankot is (elvileg új bankkártyát nem muszáj rendelni, ami nagy megkönnyebbülés), és a szokásos munkakezdés időpontjában már itthon ültem a gép előtt. 

Most már csak elfogadható mértékben haladnom kell a feladatommal, amíg végre délután lesz, és nekiugorhatunk a lakásdekorálásnak, sütőtökös pite-sütésnek és tökfaragásnak (ja, és találnunk kell egy olyan horrorfilmet is, ami nekem nem túl brutális, és B.-nek sem túl unalmas).
Megnyugtató, hogy nem felejtettem el teljesen kódolni, tegnap viszonylag simán ment az elsőre félelmetesnek tűnő hiba javítása (az sose egy biztató kezdés, ha valami csak Windows-on történik, mert  az az egyetlen olyan oprendszer, amiből egy darab sincs a lakásban), és a teljes délutánt lefedő meetingeket is elhalasztottuk, mert egy csomóan szabin vannak/lesznek a csapatból a héten. Azért egy kicsit beszéltünk, és mindig érdekes látni, hogy mennyire változik a csapatdinamika egy-egy személyes találkozás után - általában kevésbé, mint számítok rá (és jó volt hallani, hogy nem csak én töltöttem szociálisan lemerült zombiként a kanapén a hétvégét).