Blogger kihívás, Róka - 2.nap

Rajzold le a kedvenc történeted főhősét, írd le, miért pont őt tartod a legjobbnak.

Reggel, félálomban rájöttem, hogy fogalmam sincs, mi a kedvenc könyvem- sose tudtam egyetlen kedvencet válaszani semmilyen kategóriában, mindig a hangulatomon múlt, hogy éppen mi az, amiben elmerülök vagy ami épp jobban beszél hozzám, de a Good Omens biztos, hogy rajta van a toplistán, amit rendszeres időközönként újraolvasok (és a BBC-rádiójátékot is imádom, a sorozatot viszont, ami tavaly készült, és amivel valószínűleg igazán ismertté vált, annyira nem, pont a kedvenc szereplőm miatt). 

A két főszereplő a képen: Crowley, a démon (és Crowley eredeti kígyó-alakja, meg a mindig-hordott napszemüveg, amiről nem akartam, hogy kitakarja a fél arcát, szóval megkapta a kígyó :) és Aziraphale, az angyal- elég sok minden történik a könyvben majdnem-apokalipszissel, Antikrisztussal, boszorkányokkal és boszorkányvadászokkal, de a jellegzetes Neil Gaiman-történetvezetés és stílus mellett az ő karaktereik és barátságuk az, amit a legjobban szeretek benne. Egy neurotikus démon és egy egyre kételkedőbbé váló angyal próbálja megakadályozni az emberiség eltörlését, akiknek a sorsa látszólag rajtuk kívül senkit nem érdekel, és mindkettőjük nézőpontjával nagyon könnyű azonosulni. 

Nagyon béna vagyok a kedvenc dolgaim bemutatásában, szóval higgyétek el, sokkal jobb, mint amit írtam itt róla, érdemes beleolvasni :)

Blogger kihívás, Róka - 1.nap

Mi a hétköznapi, és mi a hétvégi rutinod? (képekkel, rajzokkal vagy csak gondolatokkal megfűszerezve)

A mai nap indokolatlanul stresszes volt, és egy másik nagy kreatív projektben is nyakig benne vagyok épp (elkészült az első olyan hordható ruhadarab, amit én varrtam!), de mindenképp el akartam ma kezdeni Róka kihívását, szóval ha kicsit kapkodva is, de a hétköznapi és hétvégi rutinom, illusztrálva:

Hétköznap: fél 7 és 8 közt szoktam ébredni (attól függően, hogy a madarak mennyire képesek csendben maradni, és hogy hány olyan dolog van a fejemben, amit lehetőleg rögtön folytatni szeretnék), reggeli kávé és zabkása, utána fél 10-ig sport vagy valami kreatívkodás (munka csak akkor, ha valami szuperfontos határidős dolog van épp). 

Fél 10-kor van a reggeli standup, átbeszéljük online, hogy ki mit csinált tegnap, és mit fog ma, utána 5-ig munka, Pomodoro-alapon, ha épp be tudom tartani (25 perc meló+ 5 perc szünet), 12-1-ig ebédszünettel. A kördiagramok a mostani munkanapjaim két különböző verziója: ha nagyon sok a kódolás, akkor csak minimális linómetszést/portrérajzot/kollázst szorítok be mellé, de olyan is van, hogy lightosabb a nap, és elnyel valami kreatív. Az "egész nap értelmetlenül meetingelünk"-re nem rajzoltam verziót, de mostanában az is túl gyakran elő szokott fordulni.

Az, hogy mire megy el az időm délután/este a munkaidő vége után, nagyon jó kérdés, ha kimozdulunk valamerre (rollerrel Orczy-kert vagy Kopaszi gát, beülős vacsi), az ilyenkor történik, de amúgy csak simán kanapé és netezés. 9 körül szoktunk B.-vel összebújni közös sorozatnézésre, 11-kor valamelyikünk megeteti a kovászt, és 11 körül alszok (előtte általában meg szoktam hallgatni egy podcast-részt). 

Hétvége: B. szokott tovább aludni, én általában 8 körül már  fent vagyok, és így bele tudok merülni valami komolyabb alkotós dologba, vagy elkezdeni egy új tutorialt (a képen lett volna ott a + után egy alvó B., megírom a bejegyzést, utána odarajzolom :)

11-12 között nekivágunk a lezárt rakpartnak, és kirollerezünk a Margitszigetre, piknikezni és Sushi Go-zni. Délután pihi-blogok-youtube-sorozatok-olvasás, vagy varrás, ha van még erőm hozzá; este a két napból egyszer általában online társasozunk a kocsmakvíz-csapattal; a 10 utáni időszak pedig pontosan ugyanúgy néz ki, mint a hétköznapokon. 

A home office miatt ez most egy kicsit négy fal közé zártabb, mint normál esetben szokott lenni, de cserébe sose volt még ennyi időm kreatívkodni és millió új dolgot kipróbálni, szóval tulajdonképpen szeretem, hogy ennyire minimalisták a napok. 

Blogger kihívás 2.kör

Még az első kihívás előtt faggattalak egy kicsit titeket, hogy mihez lenne kedvetek, és Róka nemrég küldött egy szuper listát, aminek bőven elég eleme volt ahhoz, hogy összeálljon belőle a következő kör, szóval amit fent láttok, azt az ő ötletei alapján raktam össze, az utolsó pont pedig segíteni tud abban, hogy ha ennek is a végére érünk, tudjuk majd mivel folytatni. 

Ha van kedvetek hozzá, vágjatok bele- akár a másik listával párhuzamosan vagy ahelyett is, vagy ha csak egy-egy olyan pontot láttok benne, amit szeretnétek megcsinálni, hajrá :) Én hétfőn fogom elkezdeni, de később is nyugodtan lehet csatlakozni hozzá, és nem is muszáj napi rendszerességgel posztolni (valószínűleg én se fogok, de minél hamarabb szeretnék elérni a 4.-5. feladathoz, egyelőre azok a kedvenceim.) Ha bármilyen kérdésetek van, nyugodtan írjatok itt vagy akár e-mailben (grapefruitandamagictrick@gmail.com), és ha valakinek van kedve elvállalni az ezutáni kört, akkor csak szóljon :)

Résztvevők:
Róka

Sieglinde

Friday I'm at home

Adrian Fernández, Unsplash

Tegnap ezer éve először egyedül voltam itthon, és nagyon élveztem, hogy a kanapén összegömbölyödve youtube-os elemzésekkel és Netflix-dokumentumfilmekkel (Laverne Cox nagyon jó volt az Orange is the New Black-ben, és a transz karaktereket középpontba helyező Pose is zseniális- szomorú, hogy ez volt kb. az egyetlen pozitív ellenpélda) tölthetem az egész estét. Mindig is szerettem azokat a videókat, amik valamilyen szempontból mélyen belemerülve szétszedtek egy filmet vagy jelenséget (ez az örök kedvencem, előtte sose figyeltem még a vágásra, de azóta már sokszor nem tudom nem észrevenni; ráadásul a Big Little Lies-t csak ezután, emiatt néztem meg, és így sokkal érdekesebb volt). 

Mostanában nagyon rákattantam a Take videóira  (aki szerint Ted Mosby gonosz, azzal biztos, hogy jóban leszek - utólag már csak az fura, hogy amikor először néztem végig a How I Met Your Mother-t, akkor mennyire nem tűnt fel, az újranézésnél viszont nehéz volt elvonatkoztatni tőle), és tegnap önmagamat is meglepve pont egy Lizzóról szóló elemzés hagyta a legmélyebb nyomot. Eredetileg nem sokat tudtam róla, csak azt, hogy mekkora kultusza van body positivity-körökben, és párszor már belehallgattam a dalaiba, de nagyon nem az én világom. Messziről inkább túlzott egónak tűnt az, ami a videó alapján 100%-os önelfogadás és önszeretet- abszolút magát helyezi az első helyre, pontosan úgy van rendben, ahogy van, de nem külső szempontok alapján vagy másokhoz képest határozza meg a saját értékét, és nem lehúz, hanem felemel másokat is. Biztos, hogy a felszín alatt neki se ennyire egyszerű és könnyű ez a hozzáállás, de jó volt színpadon látni valakit, akinek ez a fő üzenete. 

Tükör

Min An, Pexels

Most megint összezsúfolódott két (és fél) napba a szociális életem, és nagyon kontrasztos volt a két különböző élmény. Érdekes, de vannak olyan emberek, akikben egyáltalán nem tükröződik vissza belőlem semmi, az a típus, akinek teljesen lényegtelen, hogy rajta kívül van valaki más is a beszélgetésben, csak egy sima felület kell, ahová mehetnek a gondolatai, és lehet érezni, hogy amikor nem ő beszél, csak arra vár, hogy mikor csaphat le a levegővételnyi szünetre és folytathassa a monológot. Nagyon fárasztó, ritka kivételekkel- sok ember van tele érdekes gondolatokkal, de a legritkább esetben ők azok, akik a legerősebb hang egy társaságban. 

Nagyon könnyű és nagyjából ösztönös ilyenkor magamat hibáztatni, mélyen belém ivódott a "társaság középpontja=jó, csendes és zárkózott=rossz" kettősség, hogy velem nem stimmel valami, ha nem tudok kapcsolódni a nagy hangon előadott sztorik sorához, és azért nem figyelnek rám, mert nem vagyok elég érdekes, nekem kell változnom. (Ezért nehéz úgy felnőni, hogy az extrovertált az alapbeállítás... egyébént van egy olyan introvertált-extrovertált elméletem, hogy az extrók sokkal kevesebb időt töltenek a saját fejükbe ragadva és a helyzetet analizálva, ami kellemes lehet, de rajtuk látok őszinte értetlenséget a legtöbbször akkor is, ha valaki teljesen másként gondolkodik vagy viselkedik, mint ők.)

Aztán néha jön egy olyan fröccsözős nyáreste, mint a tegnapi is, amikor nem kell sem ugrálva és integetve kikövetelni a figyelmet, sem a sarokba szorulva láthatatlannak érezni magam, és bár órákon át tart a beszélgetés, nem lefáradok, hanem töltődök tőle. Figyelnek rám, látják, hogy milyen vagyok, értik az árnyalatait is annak, amit mondok, anélkül, hogy magyarázkodnom kellene. Rendszeres időközönként annyira kell egy ilyen is, hogy kicsit megnyugtasson arról, hogy mégiscsak van értelme néha kimenni a biztonságos kis szobámból a többi ember közé. 

Pillanatstop

GREG KANTRA, Unsplash

Nem múlt el, sőt, megtalált egy nagyon rossz hír: 

Tom Meighan is stepping down from Kasabian by mutual consent. Tom has struggled with personal issues that have affected his behaviour for quite some time and now wants to concentrate all his energies on getting his life back on track. We will not be commenting further.

— KasabianHQ (@KasabianHQ) July 6, 2020

 és aztán annak egy még rosszabb folytatása: 

Now that the legal proceedings have been concluded, we can comment on the departure of Tom Meighan from the band. Full statement below. Kasabian x pic.twitter.com/vP7Y61sxQA

— KasabianHQ (@KasabianHQ) July 7, 2020

 (tulajdonképpen vadidegenekről van szó? igen. ismertem őket személyesen? nem. érint ez engem bármilyen módon? ó igen. annyira összefonódott körülöttem az elmúlt pár évben a legtöbb nekem fontos dolog a zenével és a kedvenc együtteseimmel, annyira benne vannak a legjobb pillanataimban és minden apróságban, ami körülvesz: a Spotify-listáim, az egyetlen együtteses pólóm, a tetoválásom jelentése, a blogom neve, a dalszövegek, amik hívatlanul is, de felbukkannak a fejemben... És tele vagyok bizonytalan rossz érzéssel meg kérdésekkel, hogy kell-e, hogy egy együttes tagja jó ember legyen ahhoz, hogy élvezhető maradjon a korábbi zenéjük, tudják-e így folytatni bármilyen formában, mikortól fog nem ez eszembe jutni, ha belefutok a dalaikba.) 

Úgyhogy kedden szabadságra küldtem magam minden olyasmitől, amiről úgy tűnt, hogy túlzásba viszem csak azért, hogy érezzem, csinálok valamit, de igazából bujkálás magam elől- a blogírás is ebbe a kategóriába tartozik (mióta elkezdtem/újrakezdtem, ha nem is írtam mindennap bejegyzést, de mindennap legalább ránéztem a felületre, és gondolkodtam, hogy mivel folytassam). 

Tartottam egy egynapos online detoxot, ami nagyon felszabadító volt, direkt belassítottam, élveztem az apróságokat, amik körülvesznek, és igyekszem visszahozni az egyesúlyt, ami mostanában erőteljesen billeg. 

(Közben azért fél szemmel figyelem mások bejegyzéseit, és szuper látni, hogy haladnak a kihívások is - már kezd körvonalazódni belőle a következő kör, lassan jövök a konkrétumokkal :)

Slipped and fell into the deep end

Általában ha magamtól ébredek még 7 előtt egy hétköznapon, az azt jelenti, hogy nagyon izgatott és motivált vagyok valamivel kapcsolatban, és szuper hatékony a reggelem: zöld tea, meditáció, egészséges reggeli, haladok a saját kis kreatív projektjeimmel, még mielőtt kénytelen lennék eldobni mindent a munka miatt (és már délelőtt úgy érzem, volt értelme ennek a napnak). 

Ma viszont szétestem, már mielőtt hozzá tudtam volna nyúlni bármihez- a motiváció szorongássá és céltalan feszültséggé erősödött, kapkodtam, online ragadtam, semmit nem kezdtem el, csak bolyongtam Pinteresten és gyűjtöttem a fotókat, amiket le akarok rajzolni, pedig most is vagy három van folyamatban, és legalább öt másik betervezve... és már munkakezdés előtt tompa és megviselt voltam. Nagyon zavar, amikor mindent jól csinálok, mint bármikor máskor, mégis teljes káosz a vége. 

Nem is tudtam, hogy azért vagyok stresszes, mert túl keveset aludtam, vagy a reggeli bénázásom miatt, vagy előérzet a munkanappal kapcsolatban, de már elegem van az egész hétfőből, csak össze akarok gömbölyödni az ágyon, és Cage the Elephant-et hallgatni, amíg el nem múlik.