2020. július 10., péntek

Pillanatstop


GREG KANTRA, Unsplash

Nem múlt el, sőt, megtalált egy nagyon rossz hír: 
 és aztán annak egy még rosszabb folytatása: 
 (tulajdonképpen vadidegenekről van szó? igen. ismertem őket személyesen? nem. érint ez engem bármilyen módon? ó igen. annyira összefonódott körülöttem az elmúlt pár évben a legtöbb nekem fontos dolog a zenével és a kedvenc együtteseimmel, annyira benne vannak a legjobb pillanataimban és minden apróságban, ami körülvesz: a Spotify-listáim, az egyetlen együtteses pólóm, a tetoválásom jelentése, a blogom neve, a dalszövegek, amik hívatlanul is, de felbukkannak a fejemben... És tele vagyok bizonytalan rossz érzéssel meg kérdésekkel, hogy kell-e, hogy egy együttes tagja jó ember legyen ahhoz, hogy élvezhető maradjon a korábbi zenéjük, tudják-e így folytatni bármilyen formában, mikortól fog nem ez eszembe jutni, ha belefutok a dalaikba.) 

Úgyhogy kedden szabadságra küldtem magam minden olyasmitől, amiről úgy tűnt, hogy túlzásba viszem csak azért, hogy érezzem, csinálok valamit, de igazából bujkálás magam elől- a blogírás is ebbe a kategóriába tartozik (mióta elkezdtem/újrakezdtem, ha nem is írtam mindennap bejegyzést, de mindennap legalább ránéztem a felületre, és gondolkodtam, hogy mivel folytassam). 
Tartottam egy egynapos online detoxot, ami nagyon felszabadító volt, direkt belassítottam, élveztem az apróságokat, amik körülvesznek, és igyekszem visszahozni az egyesúlyt, ami mostanában erőteljesen billeg. 

(Közben azért fél szemmel figyelem mások bejegyzéseit, és szuper látni, hogy haladnak a kihívások is - már kezd körvonalazódni belőle a következő kör, lassan jövök a konkrétumokkal :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése