Nagyon szeretem a Nincs bűntudatom insta-oldalt, van csomó minden, amire lelkesen bólogatok (és persze csomó minden, ami pont az ellentéte annak, amit gondolok, de ezért működik ennyire jól), a mai "Flörtölök másokkal is, mert kell a visszaigazolás" viszont elgondolkodtatott- nem vagyok biztos benne, hogy egyáltalán tudom, hogy kell flörtölni (a klasszikus értelemben biztos nem- ha szimpi egy idegen pasi, akkor biztos, hogy lefagyok és képtelen leszek normálisan kommunikálni), ettől függetlenül ha az ember 10+ éve párkapcsolatban él, akkor közben azért belefut néhány olyan esetbe, ahol lehet érezni azt, hogy más körülmények közt meglenne a szikra (én valószínűleg ilyen szempontból is fura vagyok, mert nettó két kivételtől eltekintve soha senkit nem éreztem fizikailag vonzónak, akivel nem beszéltem és nem voltunk egy hullámhosszon; ha viszont igen, akkor onnantól a külső nagyjából mindegy is). Az ebbe a kategóriába tartó emberekkel se viselkedek másképp, mint mondjuk a közeli barátaimmal, de kevésbé cenzúrázom magam, merek közvetlenebb-spontánabb lenni; és nekem arról kell a visszaigazolás, hogy igen, megvan az összekacsintás, a közös hangsúlyok, a jobb megértés, mint a többséggel (ami nem feltétlenül önbizalomnövelő vagy szól rólam egyáltalán, de ettől még fel tudja dobni a napomat).
B. viszont az, aki vadidegenekkel is simán tud beszélgetést kezdeni, általában extra aranyos, nagyon odafigyel egy vadidegen bolti eladóra is, és pont a jó kérdéseket teszi fel; és régebben, amikor kevésbé voltam jóban magammal és biztos kettőnkben, akkor könnyű volt az összes ilyet flörtölésnek venni, ami nagyon kiborított. Azt hittem, túl vagyok már rajta, de úgy tűnik, az ilyenek bármikor vissza tudnak térni, amikor rossz passzban vagyok- ez a helyzet legalább annyira szól rólam és az én értelmezésemről, mint róla (ha eleve azt feltételezem, hogy a másik lány vonzóbb nálam, és B. viselkedése csak aláhúzza ezt, akkor sokkal rosszabbul élem meg, mint ha épp rendben vagyok magammal, és egyáltalán bele se megyek semmilyen összehasonlításba).
Én is követtem ezt az oldalt, de amikor sztoriban megosztotta többször is, hogy embereknek név nélkül mennyi minden miatt nincs bűntudatuk, ami miatt pedig lehet, hogy illene lennie, akkor nekem olyan lelki gyomorrontásom lett, hogy abbahagytam a követést. Pedig az ötlet, amin elindult, nagyon jó.
VálaszTörlésA magánéleted része pedig szép, hogy így leírod, látszik, hogy dolgozol/dolgoztál rajta. Bárcsak mindig rendben tudnánk lenni magunkkal - habár egy ideje azt gondolom, hogy ez a változékonyság a nőiségünk része.
Igen, nekem is az alapkoncepció a legszimpatikusabb, a részletekkel annyira nem vagyok képben (a posztokat szoktam nézni, a sztorikat ritkán), de eleve nekem (és valószínűleg még rengeteg embernek) az az alapbeállításom, hogy bűntudatom legyen a legtöbb dolog miatt, amit csinálok, és gyakran mások reakciója vagy viselkedése miatt is, ezért nagyon felszabadító valami olyat látni, ami ezzel teljesen szembemegy.
Törlés