Kreatív káosz update

Cristina Gottardi, Unsplash

Néha úgy érzem, annyi mindent akarok csinálni egyszerre, hogy elkerülhetetlen a csalódás, úgyse fogok tudni mindennel elég időt tölteni, és csak elforgácsolódik az energiám... Pedig ha kicsit hátralépek, azért látszik, hogy mivel haladok:

- varrás: itt a héten volt egy nagy áttörés, végre kezd összeállni a szabásmintától az összeillő anyagdarabokig tartó folyamat (imádom a körvágót, minden sokkal egyszerűbb így, hogy már egész jól tudom használni); ami korábban hetekig húzódott, most egy nap alatt megvan, és már csak a pontosabb-egyenletesebb varrást kell szoknom ahhoz, hogy igazán jól haladhassak (meg azt, hogy tudok tényleg magamra igazítani egy-egy jónak tippelt méretet). 

Találtam egy szuper, nagyon egyszerű szoknya-mintát (oké, utólag jöttem rá, hogy gyerekekre van méretezve, de ha valaki 160cm alatti, akkor ez nem egy óriási probléma), amiből már legyártottam egy felső és egy alsó réteget, most pedig csinálhatom végig ugyanezt még egyszer, mert tegnap sikerült egy sokkal jobb anyagot vennem hozzá. Amúgy pont az anyagvásárlás az, ahol már többször falba ütköztem, egyszerűen még nem sikerült felfedeznem Pesten a jó helyeket, de még próbálkozni fogok. Nem akarok olyan anyagokat megvenni, amik igazából nem tetszenek- oké, most még csak tanulok, de pont az lenne az egész "én varrom a saját ruháimat"-projekt lényege, hogy végre nem kell annyi kompromisszumot hoznom, és valaki más ízléséhez igazodnom. 

- portré: mióta váltottam a kis vázlatfüzetre, és próbálom elengedni a tökéletességet, azóta tudok naponta gyakorolni, még ha nem is tetszik mindig a végeredmény, úgy döntöttem, ez is olyasmi, amit meg kell tanulnom kezelni- ha csak minden ötödik kép is olyan, ami szerintem is vállalható, akkor is tudok mindegyikkel fejlődni valamiben. Itt az a nehéz, hogy már megint végtelen listám van olyan fotókkal, amiket szeretnék megrajzolni, és sokszor belekezdek egy újba anélkül, hogy befejezném az előzőt. Egy pár képet még lehet párhuzamosan vinni, de nem akarom, hogy tele legyen a füzet befejezetlen ötletekkel, csak azért, mert a következő mindig jobbnak tűnik. 
Nagyon szeretnék már ott tartani, hogy szabad szemmel, méregetés-ellenőrzés nélkül is stimmeljenek az arányok, és hasonlítanak az arcvonások, és hogy átjöjjeek a különböző érzelmek az arckifejezésekből, de mindkettő olyasmi, amihez még sokkal, de sokkal több gyakorlásra van szükség. 

- blog: kicsit meta, de igazából a blogírás, és főleg a kihívások is  bőven beletartoznak a kreatív kategóriákba, olyasmiket rajzolok illusztrációnak, amiket korábban még soha, és legalább használom a vízfestéket is egy kicsit. Most megint kevésbé érzem az arányokat, hogy miről és mennyit akarok blogbejegyzésként viszontlátni az életemből, de a kihívások egy fix pontot adnak, amikkel tudok haladni akkor is, ha a többi rész zavaros (és a lendületet, amit kapok belőle, utána fel tudom használni a többi területen is)

... és mi szorult most jobban háttérbe, mint szeretném:

- art journal: mindig azt hiszem, ezt nem lehet elfelejteni, de hetekig szüneteltettem, és nehéz volt visszaállni (egyrészt kicsit kifogytam a felhasználható újságokból és illusztrációkból, másrészt újra rá kell hangolódni arra a kincskereső-nyomozós-kirakósdarabka-összeillesztős látásmódra, ahogy a leginkább meg tudom találni, mik azok a random fotók, amik valahogy összetartoznak, és együtt mondanak is valamit, amire én is csak a folyamat végére jövök rá, hogy pontosan micsoda. Sose tudtam megadott témában jó art journal-oldalakat csinálni, mindig erőltetettek lesznek ahhoz képest, ha csak hagyom magam sodródni).

- linó: a kreatív fiókom félig tele van korábban kifaragott linómintákkal, amiket végre el tudtam kezdeni felhasználni a ruhákhoz, amit eredetileg is terveztem, de nem nagyon csinálok újakat, nincs rá időm. Ha egy minta nagyon megtetszik, vagy ad valamilyen ötletet, akkor elmentem Pinteresten, de mostanában ez a maximum, ameddig jutottam vele.