Midweek

 

Hiába a korán kelés, nagyon élveztem, hogy legalább egy munkanapon kimozdulhatok itthonról, és a rakpart mentén sétálhatok végig egy új kipróbálandó közösségi irodáig (ami egyébként szuper helyen van, jó arcnak tűnnek az ott dolgozók, és le tudtam csapni egy monitorra... sose hittem volna, hogy ezt mondom, de az egyetlen hátránya az volt, hogy kutyabarát hely, egy antiszoc boston terrier némileg terrorban tartotta az asztalt és környékét, ahol ültem), tesómmal ebédeltem a városban, és espressót szürcsölve sétáltam vissza az irodába a kora délutáni napsütésben.
Annyira kalandos és zen is lehetett volna... ha nem lett volna folyamatban ezzel együtt Minden Idők Legrosszabb Munkanapja (már ahogy leírtam, éreztem, hogy ez kicsit túlzás, HR-esként sokkal durvább időszakokat is túléltem, de mióta váltottam, elszoktam tőle, hogy vannak napok, amikor rámszakad az ég, semmi nem sikerül, csak a hibák+problémák gyűlnek, de a megoldások sehol... és amikor önfeláldozóan felajánlom, hogy segítek valakinek teszteket írni, csak hogy megszabaduljak kicsit a saját zsákutca feladatomtól, akkor ott is minden szétesik, és végül segítség helyett csak a felesleges köröket futom órákig, utána pluszmunkát okozva annak is, akinek segíteni akartam erdetileg...)

Estére teljesen szétestem, szorongva ébredtem hajnalban, és gyomorgörccsel ültem le a gép elé 9-kor... hogy kiderüljön, hogy a legnagyobb probléma megoldódott nélkülem, arra a feladatra pedig, amivel elakadtam, ma délután ránéz majd valaki más. Amennyire váratlanul rosszá vált minden tegnap, annyira kisimulni látszott a délelőtt (és még a határidő, ami miatt extrán stresszelhettünk, is átkerült ma délutánról holnap délutánra). Most igazából csak aludni szeretnék órákig (szerencsére ma már újra itthonról dolgozok, maradhatok a kanapén), meg valahogy kihúzni a péntek 13-at egy hasonló hullámvölgy nélkül.

2023 vision

Oké, nem jutottam el odáig, hogy "szabályosan" megtervezzem 2023-at, nem maradt elég energiám hozzá, de legalább egy kollázst összeraktam Pinteresten- tényleg csak nagy vonalakban, a hangulat alapján. Közben B. a saját megküzdési módját választva épp Youtube-ról próbál minél több információt gyűjteni arról, hogy melyik országban érdemes egyéni vállalkozni/digitális nomádkodni (úgy néz ki, az idei fő projekt már tényleg a külföldre költözés lesz... 2019 óta húzódik már, bár elég jelentős akadályok jöttek közbe Brexittől világjárványig).

Ez még mindig nem a konkrétum, de a héten már kiválasztottam négy olyan fő területet, amire idén koncentrálni szeretnék- az egyik legfontosabb, hogy tudatosabban használjam az időmet és energiámat, és ennek a sarokköve, hogy kevesebb időt vesztegessek online. Még nem sikerült minden rossz szokásomat felülírni, de az elmúlt pár napban már tudatosabb voltam, több szünetet tartottam, és már sokkal kevésbé érzem, hogy nap végére leolvad az agyam, és semmire nem tudok koncentrálni. Kis lépésekben szeretnék haladni, de ez olyasmi, amivel mindenképp kezdenem kell valamit.

One more candle

Stories, Unsplash

A konvencionális ajándékozást nagyjából elengedtük, de rájöttem, hogy így is egy csomó dolgot kaptam a szülinapomra:

- hosszas hezitálás után végre előfizettem az éves SuperDuolingóra (a Berlin előtti némettudás-leporolásból teljesen váratlanul egy 127 napos sorozat lett, remélhetőleg idén is tudom folytatni)
- tálka a Butlers-ből a reggeli zabpelyhemnek
- Commitment to Ourselves- Nincs idő rohanni-határidőnapló
- B.-vel közösen sütött szülinapi torta (nem lett szuper fotogén, és ráment legalább fél napunk, de ez lett az eddigi legmenőbb cukormentes édesség, amit valaha készítettünk)
- és, ha már ennyire feltorlódtak az ünneplések (elsején van az évfordulónk is, pont karácsony és a szülinapom közt félúton, mert tudunk időzíteni), elugrottunk Visegrádra egy hosszú hétvégére
- teljesen offline szombat, napsütéses erdei sétával, szálloda-macska-simogatással és pisztrángevéssel
- .. és egy bónusz, a nemsoká megjelenő egy új Platon Karatav-vinyl, amire megpróbálok majd lecsapni

Here we goo

Zhao Yangyang, Unsplash

Az évkezdés eddig... érdekes, mindenesetre simának semmiképp sem mondanám.
A szilveszterig tartó hetet végigdolgoztam, és közben villámgyorsan visszacsúsztam egy szorongós-nemalvós mélypontra, ami még a hétvégébe is átlógott, és csak nagyon nehezen tudtam magam visszaküzdeni egy nyugodtabb szintre.
A szilveszter pont a "mikor leszek már jobban"-kétségbeesés közepén talált meg, és az Éviránytű tavalyi évre vonatkozó része is inkább a nehézségekre erősített rá (ha nagyon egyszerűsíteni és kicsit torzítani is akarom a képet, akkor az elmúlt három évem úgy nézett ki, hogy olyan nehézségekkel néztem szembe, amivel korábban még sose, de fog-összeszorítva kibírtam/csináltam, amit kellett, alkalmazkodtam, és reménykedtem benne, hogy a következő időszak már könnyebb lesz... aztán jöttek az újabb/nagyobb problémák. Ez tartott 2020 tavaszától 2022 nyarának végéig, és így végiggondolva igazából nem meglepő, hogy amikor egy papíron nyugisabb időszak kezdődött, teljesen összezuhantam, és nem nagyon találtam vissza a korábbi kiegyensúlyozottsághoz. Pedig a fejemben olyan egyszerűnek tűnt a képlet, annyira hittem benne, hogy ha elvonulnának végre a viharfelhők, minden teljesen rendben is lenne... nem számoltam vele, hogy mennyire feléltem az összes erőtartalékomat, és amikor elfogytak, akkor is mennem kellett tovább, mert nem volt más választásom. A túlélős időszakokat túléltem, de nem kifejezés, hogy sérültem és lemerültem és rengeteg fájdalmas dolgot kellett/kell még mindig feldolgoznom).

Szóval, nem voltam kimondottan kisimult, ahogy közeledett az éjfél; pár perccel előtte sikerült majdnem felgyújtanom a szúnyoghálót, pár perccel utána kiderült, hogy a pezsgő dugója szinte kibonthatatlanul beleszorult az üvegbe (B.-nek végül egy masszívabb harapófogó segítségével sikerült kirángatnia), úgyhogy amikor végre koccinthattunk, kicsit mindketten gyanakodni kezdtünk, hogy is fog alakulni a következő pár hét.
Azt nem tudom, hosszabb távra ez mit jelent, de rövid távon az történt, hogy két napja elromlott a net a lakásban, és tegnap a szerelő azt is elmondta, hogy ez konkrétan azért történt, mert a szolgáltató kilőtte (valami probléma van a kábelekkel, amik a lakás valamelyik pontján a falban futnak, de fúrás nélkül lehetetlen megtalálni és kijavítani, de a főbérlő nyilván közölte, hogy erről szó se lehet). Most született egy átmeneti megoldás, de bármikor leállhat újra, ami nagyon kellemes úgy, hogy mindketten itthonról dolgozunk online... 

Ezzel együtt még múlt vasárnap sikerült találnom egy jó módszert a szorongás oldására (ezt a listát csináltam végig) és az alvásom is helyreállni látszik (elalvás előtt próbálgatom a progresszív relaxációt), lefoglaltuk a hotelszobát Visegrádon a hétvégére, és holnap B.-vel együtt fogjuk megsütni a szülinapi tortámat (a karácsonyi készülődés közben rájöttünk, hogy mindketten élvezzük a közös sütisütést, és valami bejglinél kicsit nagyobb kihívást kerestünk, a torta pont jónak tűnik- az a cél, hogy újraalkossuk cukormentesben az Ikea mandulatortáját, ami a kedvencem volt régebben).

Inbetween

 

Sajnos elég gyorsan kellett visszakapcsolnom a karácsonyi zenből a munkával töltött hétköznapokra-  nem elég, hogy 27. óta dolgoznom kell, de van egy csomó feladatom, és instant visszatért a korábbi stressz és túlterheltség is (plusz a teljesítményértékelésem is kedden volt, és fogalmam se volt, mennyire veszik itt komolyan/mire számíthatok, aztán persze a szokásos szétaggódom magam-> csupa jót mondanak, elégedettek velem kör volt). 

Annak ellenére, hogy eredetileg nem én akartam így, egész jól bevált az, hogy karácsony előtt voltam szabadságon egy hétig, sokkal nyugisabb volt így a készülődés, belefért egy csomó karácsonyra hangolódós program, és a vásárlást is letudtuk 3-4 nap alatt.
Az ünnepi főzést sikerült kicsit túlzásba vinni, bár a B.-vel közös bejglisütés volt az egyik kedvenc részem, és a B.-szülőknek készített Wellington is egész jól összeállt (plusz volt kifogásom, hogy miért töltöm a konyhában a látogatásuk időtartamának kb. a felét), de a harmadik napon már nagyon bántam, hogy tesómnak kenyérlángost ígértem előételnek, mert egyik karácsonyi vásárban se sikerült ennie- azért megcsináltam, de amikorra ő és anya ideértek, már leginkább csak eldőlni szerettem volna.

Azt még nem tudom, a szilveszter hogy fog kinézni így, hogy gyakorlatilag csak egy átlagos munkahét utáni szombat, lehet, hog a szokásosnál is minimalistábbra vesszük, de a következő hétvégén visszamegyünk Visegrádra megünnepelni a szülinapomat, úgyhogy azt most egy kicsit jobban várom.

Greetings

 

Stílusosan ez lett az art journal-füzet utolsó oldala (... amit még áprilisban kezdtem el, azt hiszem, nem idén készítettem a legtöbb AJ-oldalt), szóval boldog karácsonyt mindenkinek, én elvonulok fát díszíteni, ajándékot csomagolni, és offline maradni, amennyire csak tudok. 

Mindset

 

Mike Labrum, Unsplash

A tegnapi Dalfutár után akartam írni egy felháborodott bejegyzést (pedig a dal milyen jó lett...), de aztán reggel jógáztam, teljes zenben meg tudtam venni mindent a karácsonyi ebédekhez/vacsikhoz a Vásárcsarnokban (és a Steak shop is megvan még), egy csomó jó arc kutyát láttam, ilyeneket mutogat a youtube, Medea megválaszolta a karácsonyi kérdéseket... úgyhogy inkább elengedem.

Most pont úgy érzem, hogy tudok egyensúlyozni az itthoni bekuckózós kisimulás és a szuperhatékony készülődés közt (sőt, ma már a céges Slacket se nyitottam meg), holnaptól már B. is szabin van, és akkor kezdődik az "igazi" karácsonyi szünet (extra adag készülődéssel-szaladgálással, de extra adag kettesben-hangolódós programmal is), remélem, nem fog villámgyorsan eltelni az egész.