Here we goo

Zhao Yangyang, Unsplash

Az évkezdés eddig... érdekes, mindenesetre simának semmiképp sem mondanám.
A szilveszterig tartó hetet végigdolgoztam, és közben villámgyorsan visszacsúsztam egy szorongós-nemalvós mélypontra, ami még a hétvégébe is átlógott, és csak nagyon nehezen tudtam magam visszaküzdeni egy nyugodtabb szintre.
A szilveszter pont a "mikor leszek már jobban"-kétségbeesés közepén talált meg, és az Éviránytű tavalyi évre vonatkozó része is inkább a nehézségekre erősített rá (ha nagyon egyszerűsíteni és kicsit torzítani is akarom a képet, akkor az elmúlt három évem úgy nézett ki, hogy olyan nehézségekkel néztem szembe, amivel korábban még sose, de fog-összeszorítva kibírtam/csináltam, amit kellett, alkalmazkodtam, és reménykedtem benne, hogy a következő időszak már könnyebb lesz... aztán jöttek az újabb/nagyobb problémák. Ez tartott 2020 tavaszától 2022 nyarának végéig, és így végiggondolva igazából nem meglepő, hogy amikor egy papíron nyugisabb időszak kezdődött, teljesen összezuhantam, és nem nagyon találtam vissza a korábbi kiegyensúlyozottsághoz. Pedig a fejemben olyan egyszerűnek tűnt a képlet, annyira hittem benne, hogy ha elvonulnának végre a viharfelhők, minden teljesen rendben is lenne... nem számoltam vele, hogy mennyire feléltem az összes erőtartalékomat, és amikor elfogytak, akkor is mennem kellett tovább, mert nem volt más választásom. A túlélős időszakokat túléltem, de nem kifejezés, hogy sérültem és lemerültem és rengeteg fájdalmas dolgot kellett/kell még mindig feldolgoznom).

Szóval, nem voltam kimondottan kisimult, ahogy közeledett az éjfél; pár perccel előtte sikerült majdnem felgyújtanom a szúnyoghálót, pár perccel utána kiderült, hogy a pezsgő dugója szinte kibonthatatlanul beleszorult az üvegbe (B.-nek végül egy masszívabb harapófogó segítségével sikerült kirángatnia), úgyhogy amikor végre koccinthattunk, kicsit mindketten gyanakodni kezdtünk, hogy is fog alakulni a következő pár hét.
Azt nem tudom, hosszabb távra ez mit jelent, de rövid távon az történt, hogy két napja elromlott a net a lakásban, és tegnap a szerelő azt is elmondta, hogy ez konkrétan azért történt, mert a szolgáltató kilőtte (valami probléma van a kábelekkel, amik a lakás valamelyik pontján a falban futnak, de fúrás nélkül lehetetlen megtalálni és kijavítani, de a főbérlő nyilván közölte, hogy erről szó se lehet). Most született egy átmeneti megoldás, de bármikor leállhat újra, ami nagyon kellemes úgy, hogy mindketten itthonról dolgozunk online... 

Ezzel együtt még múlt vasárnap sikerült találnom egy jó módszert a szorongás oldására (ezt a listát csináltam végig) és az alvásom is helyreállni látszik (elalvás előtt próbálgatom a progresszív relaxációt), lefoglaltuk a hotelszobát Visegrádon a hétvégére, és holnap B.-vel együtt fogjuk megsütni a szülinapi tortámat (a karácsonyi készülődés közben rájöttünk, hogy mindketten élvezzük a közös sütisütést, és valami bejglinél kicsit nagyobb kihívást kerestünk, a torta pont jónak tűnik- az a cél, hogy újraalkossuk cukormentesben az Ikea mandulatortáját, ami a kedvencem volt régebben).