Kapaszkodok

 

Jeremy Hynes, Unsplash

Oké, ma tegnap egy olyan kivételes nap volt, amikor annyira belemerültem a munkámba, hogy teljesen elfeledkeztem a blogírásról, pedig fordítva azért sűrűbben szokott előfordulni... Nem mintha annyira sok lett volna a flow, csak azért nem bújtam vissza az első fél óra után a takaróm alá, mert éppen a közösségi irodában voltam, bár aztán a közös ebéd tesómmal (meg a két tábla csoki az Endorfinból) valamennyire helyrebillentett, és délután végre, nagyon régóta először olyan feladatom volt, ahol némileg tudtam, mit csinálok.
Aztán estére megint szétzuhantam, teljesen feleslegesen bejártam a 9.kerület-közeli Müllereket új puzzle-ért, de már beláttam, hogy kénytelen leszek rendelni (sajnos a Wes Anderson-t sehol, de sehol nem lehet kapni, ez biztos hogy jön haza, és már csak azt kell eldöntenem, hogy mellé egy boci, két boci, vagy kádban ülő szörny legyen...) Felcsillant a szemem, hogy Dixit-puzzle-k is léteznek, de valahogy pont nem azokból a lapokból, amik a kedvenceim, pedig sokat szeretek.

Amire büszke vagyok, hogy mióta B. is regisztrált duolingóra, nem hagyjuk egymást elcsúszni, este még együtt küzdöttük végig a hollandleckéit, pedig a korábbi viszonylag ártalmatlan (és némettudással elég jól megtippelhető) szavak után most már olyanok is felbukkannak, mint az "Alstublieft", ami egyszerűen leolvasztja az agyam, pláne este 10-kor. Az igazi áttörést valószínűleg úgyis majd egy rendes, klasszikus nyelvtanfolyam hozza majd el, de legalább addigra már lesz néhány alapkifejezés, amit ismerünk...