Unfinished

 

Hans-Peter Gauster, Unsplash

Ez a hét eddig nagyon aktív, kedden B.-vel randiestet tartottunk, és kipróbáltuk a Tati-t (elképesztően jó érzés volt hétköznap kicsit kiöltözni és elindulni valahová, még a zsúfolt négyeshatost és az esőt is megérte kibírni... az étterem is klassz volt, a hangulat/dekor 10/10, a saláta, amit ettem, monduk 7/10), tegnap a kedvenc ex-munkatársaimmal futottunk össze egy beszélgetős estére, ma pedig végre a heti közösségi iroda-adagom is pipa (eddig ez a hely tetszik a legjobban).

Jobb is, hogy nem otthon vagyok, a nap közbeni hatékonyságomat teljesen lenullázta, az íróasztalom nagy részét pedig beterítette a puzzle, amit kedden vettem - gyerekkorom óta nem próbáltam kirakni egyet, úgyhogy alaposan túlbecsültem azt, mennyi idő (és mennyi hely) kell egy ezerdarabos befejezéséhez. Azt terveztem, hogy jó időtöltés lesz az öt perces szünetekre vagy esténként egy órára, amíg offline akarok maradni, de képtelen vagyok leállni vele, imádom megtalálni az ismerős berlini helyszíneket és felfedezni raja a rengeteg karaktert (mondjuk a két Donald Trumpot egy kicsit indokolatlannak érzem, de... ők tudják). Hétvégén jön hozzánk látogatóba B. anyukája és nagymamája, úgyhogy addigra jó lenne befejezni, de nem tudom, mennyire fog felgyorsulni a folyamat így, hogy a kerettel kész vagyok, és már egyre jobban ismerem/felismerem a részleteket is.