Some hope

 

Fabian Mardi, Unsplash

A múlt hétvége másik fénypontja amúgy az volt, hogy szombat délelőtt elugrottam a városligeti koripályára (az egy alkalom/szezon helyett ez most már a harmadik volt összesen, új rekord! Mondjuk a háromból egyszer Csepelen voltunk, ahol a karácsony előtti időszakban akkora volt a tömeg, hogy csak nagyon-nagyon lassan lehetett körözni az egyébként menő jégfolyosókon, legalább tudtunk nyugisan beszélgetni tesómmal, de sportolásnak valószínűleg nem számított), és rájöttem egy extra dologra, ami miatt szeretek ott lenni: valószínűleg itt láttam eddig a legtöbb kiegyensúlyozott nyugdíjast valaha (amikor B. aktívan gyűjtötte az infókat a Belgiumba költözésről pár hete, az egyik videó azzal hangsúlyozta a kontrasztot Magyarországhoz képest, hogy egy belga városban rendszeres, hogy a nyugdíjasok szépen kiöltöznek, és hétvégén beülnek egy bárba, pezsgőznek, élvezik az életet... és amennyire ez elképzelhetetlennek tűnik magyar viszonyok közt, a koripályán bőven látok olyan ősz hajú néniket-bácsikat, akik széles mosollyal, energikusan róják a köröket, úgyhogy úgy döntöttem, megvan a minta, milyen szeretnék lenni ennyi idős koromban).

A múlt heti közösségi irodából hétfőig sem küldték a számlát meg hogy mennyi pénzt utaljak hova, gondoltam, jófej leszek és rákérdezek, erre jött az egymondatos válasz, hogy úgy döntöttek, nem számláznak. Hát, oké :) Mindenesetre a héten egy másik helyet akarok kipróbálni (cél valami állandó, de azért még vannak ígéretes jelöltek), nyilván miután lefixáltam a szerdát, bekerült arra a délutánra két meeting, meg ma reggel egy fizu-egyeztetést is hozzácsaptak szerda délelőttre, ami miatt már tényleg muszáj lesz itthon maradnom.
Az viszont ígéretes, hogy a teljesítményértékelésen szóba került "amúgy elégedett vagy-e a fizetéseddel"-téma nem lett a szőnyeg alá söpörve a totális bénázásom miatt: elég váratlanul ért, még akkor is rosszul érdekérvényesítek, amikor éppen tudom, hogy mit akarok, és a nem-magyar-cégtől-nem-forintban-kapott-fizu (amiből még mindig enyhe meglepetés, hogy pont mennyit adózok) hoz magával annyi bizonytalansági faktort, hogy őszintén nem tudom megmondani, ez reálisan sok vagy kevés, csak azt, hogy sokkal több, mint amennyit valaha is kerestem. (Meg azt is, hogy nevetségesen megdrágult minden, amire napi szinten költünk.) Rövid távon kéthárom dolgot akarok csinálni, hogy kicsit átláthatóbb legyen a helyzet:
- készíteni egy táblázatot a 2022-es kapott pénzekrők és kifizetett adóról, hogy lássam, konkrétan mennyi volt az átlagos fizum
- körbenézni glassdoor-on, hogy európai országok hasonló cégeihez+munkaköreihez képest kb. sok vagy kevés az, amit most kapok
- egy hétig írni, pontosan mire mennyit költünk (akkor is, ha kiakasztóan magas az összeg), hogy legyen egy viszonyítási pont, amivel kicsit reálisabb költségvetést tudunk tervezni
... aztán, ha minden jól megy, pár hónap múlva költözünk egy másik országba, és úgyis kezdhetjük elölről új számokkal.