Inbetween

 

Sajnos elég gyorsan kellett visszakapcsolnom a karácsonyi zenből a munkával töltött hétköznapokra-  nem elég, hogy 27. óta dolgoznom kell, de van egy csomó feladatom, és instant visszatért a korábbi stressz és túlterheltség is (plusz a teljesítményértékelésem is kedden volt, és fogalmam se volt, mennyire veszik itt komolyan/mire számíthatok, aztán persze a szokásos szétaggódom magam-> csupa jót mondanak, elégedettek velem kör volt). 

Annak ellenére, hogy eredetileg nem én akartam így, egész jól bevált az, hogy karácsony előtt voltam szabadságon egy hétig, sokkal nyugisabb volt így a készülődés, belefért egy csomó karácsonyra hangolódós program, és a vásárlást is letudtuk 3-4 nap alatt.
Az ünnepi főzést sikerült kicsit túlzásba vinni, bár a B.-vel közös bejglisütés volt az egyik kedvenc részem, és a B.-szülőknek készített Wellington is egész jól összeállt (plusz volt kifogásom, hogy miért töltöm a konyhában a látogatásuk időtartamának kb. a felét), de a harmadik napon már nagyon bántam, hogy tesómnak kenyérlángost ígértem előételnek, mert egyik karácsonyi vásárban se sikerült ennie- azért megcsináltam, de amikorra ő és anya ideértek, már leginkább csak eldőlni szerettem volna.

Azt még nem tudom, a szilveszter hogy fog kinézni így, hogy gyakorlatilag csak egy átlagos munkahét utáni szombat, lehet, hog a szokásosnál is minimalistábbra vesszük, de a következő hétvégén visszamegyünk Visegrádra megünnepelni a szülinapomat, úgyhogy azt most egy kicsit jobban várom.