 |
| Annie Spratt, Unsplash |
Őrült sok volt a héten a munka, nagy a káosz, és bár sokat segített, hogy kedd reggel a pszichológusommal kibogoztuk/átkereteztük a kiborulásom mögötti negatív automatikus gondolatokat, azért megint úgy nézett ki az elmúlt 4 nap, hogy felkelés -> munka, meetingek és stressz -> agyatlan netezés -> fekvés (és pocsékul alvás... bár, nem annyira pocsékul, mint azelőtt, az orbáncfűtea működik).
Ami miatt haragszom magamra, az az, hogy a nagyon várt csütörtök esti jógaórát is lemondtam nem sokkal előtte, egyszerűen képtelen voltam összekaparni magam a kanapéról, de... ma reggel már sikerült úgy felkelnem, hogy közelebb érzem magamhoz az ünnepi zent, mint a feladatok miatti stresszelést (pedig azért még maradt mára is elég sok minden, de nem tűnik teljesíthetetlennek).
Ennek a projektnek megvannak a maga hátrányai (hogy lehet valamit január 1-i határidővel elvállalni...?), de amit szerettem benne, hogy valamennyivel többet beszéltem egy-két munkatársammal, nem csak munkával kapcsolatos témákról (ki hitte volna, hogy eljöhet az a pont, amikor élvezem a small talk-ot...), és még azt is sajnálom, hogy csak a belga irodában lesz IRL karácsonyi buli, semmi nemzetközi (bár B. karácsonyi partija úgy nézett ki, hogy ültek az irodában, meghallgatták a céges beszédeket, aztán közölték velük, hogy ha enni/inni szeretnének valamit, akkor lesznek szívesek hozni maguknak...). Mindenesetre ha a mai (munka)napnak vége, akkor áthangolódhatok kódolásról bejglisütésre, meg a maradék pár ajándék beszerzésére; szerencsére már összeállt a karácsonyi logisztika, 25-én B. családja jön hozzánk ebédre, 26-án délután pedig az enyém, és B. szép csendben a lakás dekorálását is elkezdte (én csak annyit veszek észre belőle, hogy megjelenik a lakás valamelyik pontján egy újabb boa vagy fényfüzér, de az összhatás egyre jobb).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése