25/100

 

Oké, eddig egész jól alakul a 100 napos art journal-kihívás... Most sokkal lazábban veszem, mint 2 évvel ezelőtt, nincs az, hogy 1 nap/1 oldal, hanem tömbösítve, egyszerre több ötleten párhuzamosan dolgozok (így legalább előre pár napra megvannak az oldalak, nem fogok elcsúszni vele akkor se, ha egy nap valamiért kimarad), és nem mondom, hogy mindegyik a kedvencem lett, de így, hogy folyamatosan benne vagyok, sokkal több olyan oldalt is sikerült összeraknom, ami tényleg tetszik (és több a minimalista, meg több a kísérletezés is- bár nem mindegyik kísérlet sikerül jól, pont a legutolsó oldalnál megpróbáltam Lynn Giunta lenni, és sokkal nehezebb ez a technika, mint amilyennek kívülről látszik).

A pici fekete füzetemet még mindig nagyon szeretem, bár kellett egy kis idő, amíg visszaálltam rá, és az is jó, hogy a facebook-csoportban egy csomóan töltik fel a saját képeiket nap mint nap (amik általában teljesen mások, mint az enyéim, de egy csomószor pont ezért adnak ihletet vagy mutatnak egy új megközelítést). Még mindig nagyrészt a belga újságokat és prospektusokat dolgozom fel, de azért már nem annyira úti témában (elég szépen lehet látni, hogy mikor voltunk Gentben :), ami fura, hogy mennyivel kevesebb a dalszöveg (bár pont a feliratokon gondolkodtam sokkal kevesebbet, mint szoktam, és csomószor csak kész újságcikk-címeket használtam, vagy egyszerűbb holland szavakat/kifejezéseket).

go-stop-go

 

Tout le monde aime Jeanne

Meglepően feltöltődve zártam a hétvégét, még úgy is, hogy a szombat nagy részében vagy B. anyukájának + nagymamájának az érkezésére készültünk (de legalább tisztább a lakás, mint már régóta), vagy őket szórakoztattuk; vasárnap pedig anyával beültünk az Urániába megnézni az Everybody Loves Jeanne-t - maga a film nem volt rossz, az kevésbé zavart, hogy a konkrét történet nem túl kidolgozott/központi, az annál inkább, hogy a "megcsókoltam a megfelelő pasit" volt a cél és a lezárás; amit kifejezetten szerettem, az Jeanne belső hangja meg az egész animált stílus, ahogy meg volt jelenítve.

Tegnap még vitt a "végre túl vagyok az előadáson" eufóriája (úgyhogy a demó már messze nem volt annyira összeszedett, de cserébe nagyjából 2 percig tartott az én részem benne), mára viszont 100%-ban szétestem, és csak a megúszásra játszok, úgyhogy ha már a munka nem megy, megpróbáltam az "egyéb" to do-listámmal haladva valamennyi lelkesedést előrángatni, és hirtelen felindulásból beiratkoztam egy varrótanfolyamra, hátha a tavaszi-nyári ruháimból néhányat már meg tudok varrni magamnak majd utána... és hála a social mediának, kiderült, hogy a legkedvencebb tribute együttesem éppen szétesőben (oké, 2021 nyara óta nem koncerteztek, mégis mire számítottam...?), de legalább pénteken lesz Lithium, amire hosszú-hosszú kihagyás után benézünk majd tesómmal (meg kell ünnepelni a Meteora szülinapját, legalább így).

Glossophobia

Maranda Vandergriff, Unsplash

A múlt októberi berlini konferenciával együtt járt valami, amit sikerült egészen mostanáig halogatnunk: tartanunk kellett egy egész cégnek szóló előadást, ami bemutatja, hogy milyen hasznos infókat gyűjtöttünk be, és hogy fogjuk tudni ezeket alkalmazni (... és csak akkor kezdhetjük tervezni a következő konferenciát, ha megvolt az előadás, ami kb. mindhármunk fő motivációja volt).

Elképesztően utálok mások előtt beszélni (ha 3+ résztvevő van, akkor az már számít, akkor is, ha Zoom-meeting), főleg, ha szakmai témában kell, és főleg, ha angolul. Megsokszorozódva előjön tőle az imposztor-szindrómám, és hiába nézek utána minden részletnek előtte, teljesen biztos vagyok benne, hogy le fogok blokkolni és meg se tudok szólalni/valami teljesen nyilvánvaló dolgot mondok rosszul/feltesznek majd egy kérdést, amire simán tudnom kellene válaszolni, de képtelen vagyok - ezek tetszőleges kombinációja okozott a héten álmatlan éjszakákat (meg egy csomó lehetőséget arra, hogy Emily + Amelia Nagoski Burnout-könyve alapján gyakorolhassam a stresszciklus lezárását több-kevesebb sikerrel). 

Az egyetlen, amiről tudom, hogy működik (egyetemen volt időm tökélyre fejleszteni a módszert), ha nagyon sok munkát és időt fektetek abba, hogy spontánnak és lazának tűnő módon elmondhassam azt, amit előtte összeraktam egy logikus vázlatként -> megfogalmaztam írásban, nagyon részletesen -> utána szóban, hangosan is elmondtam annyiszor, hogy fejben tudjam tartani a lényeges pontokat, és ne pánikoljak be menet közben -> előadjam valaki másnak is.
Elképesztően irigylem azokat, akik erre az előző körök nélkül is képesek, és nagyon szenvedtem a héten minden olyan napon, amikor ezzel kellett foglalkoznom, de végül megérte, elég gördülékenyen el tudtam mondani, amit szerettem volna (még a chatGPT-t is bevetettem a vázlatírós szakaszban, és emiatt sokkal összeszedettebb lett a prezentáció, bevezetéssel, fogalom-magyarázással és utólagos összefoglalással). És persze, volt olyan kérdés, amivel nem feltétlenül tudtam mit kezdeni, de csak azért, mert az eredeti előadásban, amit a berlini konferencián hallottunk, se volt sok szó róla.

A lényeg, hogy kész, vége (... és hétfőn folyt.köv, mert akkor lesz a kéthetente esedékes demó, de szerencsére ott nem 20, hanem kb. 5 percig lesz rajtam a reflektorfény), most már visszatérhetek a normál feladataimhoz (éppen dark mode-ot hegesztek a weboldalunkra, amit kifejezetten hasznosnak érzek, és nem is annyira nehéz), előtte pedig megpróbálok minél több napsütést magamba szívni a hétvégén.

Back to Bp

 

Azért elég fájdalmas a visszatérés a mindennapokba, tegnap nagyon paráztam, hogy milyen munka-helyzetet találok majd... aztán kaptam egy feladatot, ami ugyan kihívás, de egyelőre kifejezetten élvezem (és pénteken meg kell tartanunk az előadást a konferenciáról, amit október óta halogatunk, és ami nagyon para, de igyekszem a "nem kell tökéletesnek lennie, csak csináld"-hozzáállást erősíteni), és a "mindjárt egy hét külföld"-motiváció, ami az év első két hónapjában mozgatott, is elpárolgott, sürgősen találnom kell valamit, amit várhatok/tervezgethetek (sajnos a kiköltözéssel kapcsolatban, azzal együtt is, hogy izgalmas és nagyon szeretném már, a következő hónapokban túl sokat nem tudok tenni, most B. térfelén van a labda). Az viszont jó, hogy a közösségi irodába járás már legalább annyira rutin, hogy ma reggel rá tudtam venni magam (oké, igazából sikerült ébresztő nélkül 7-kor felébredni, ami egy kisebbfajta csoda, és így volt annyi időm a reggeli készülődésre, hogy még pont időben el tudtam indulni)- a rövid február egyetlen hátránya, hogy vagy tegnap, vagy ma be kellett vállalnom egy napot ahhoz, hogy ne vesszen el (és így legalább csökken a kísértés arra, hogy elbújjak a kanapén egy takaró alatt). 

Az art journal-kihívás viszont gyönyörűen halad, egy óriási kupac külföldi újságot/szórólapot/tájékoztató füzetet szedtem össze még kint (még mindig lenyűgöz, ha én tudom megvenni a saját flow-mat, és nem csak a nálam szerencsésebb&többet utazó családtagoktól kapom meg), és a pihenős-visszatöltödős délutánokat ragasztgatással töltöttem a genti lakásban, még hétvégén is tudtam folytatni az oldalakat, most már közelítek a 20-hoz, és mindig annyival könnyebb így foglalkozni vele, hogy a fb-csoportban ihletet tudok gyűjteni a többiektől is, mindenkit visz a lendület. 

Test run

 

Oké, hazaértünk Gentből, és ahhoz képest, hogy mennyi mindent zsúfoltunk bele ebbe a kicsit több, mint 4 napba, mindketten nagyon szerettük (és a pénteki hazarepülés után mindketten a kanapén kinyúlva töltöttük a tegnapi napot). Nyilván adott egy plusz nyomást az "el tudod-e itt képzelni az ÉLETED HÁTRALEVŐ RÉSZÉT"-kérdéskör, akármennyire is próbáltam elengedni ezt, amíg még egyáltalán nem ismerem a várost, meg átkeretezni valami kevésbé végleges és visszafordíthatatlan döntéssé, de azért amellett, hogy végigfotóztuk az összes cuki kanyargós utcát a történelmi belvárosban, és ledöbbentünk az egy négyzetméterre jutó templom-mennyiségen, rengeteg olyan kérdést is végig kellett gondolnunk, ami csak akkor számítana, ha tényleg ideköltöznénk (Vajon év közben se süt a nap, vagy csak mi fogtunk ki négy napnyi egybefüggő szürkeséget? Tudnánk hol bevásárolni? Kibírnánk, hogy furán vannak nyitva a boltok, vasárnap konkrétan minden zárva? E-cigiket lehet kapni, de Heets-et, amit B. szív, nem, van-e valamilyen alternatív útvonal, ahol be tudná szerezni? Tényleg bevonatoznék 1-2 hetente a több, mint egy órányira levő irodába?)

Az airbnb-lakás szuper volt, világos és kényelmes, közel mindenhez, és szerintem még sose aludtam ilyen jót az első éjszakán egy teljesen új helyen, és így reggelizni/ebédelni tudtunk ott, ami sokkal költséghatékonyabbá tette az egészet (és több pénzt tudtunk steakre meg szarvasgombás hamburgerre költeni esténként). Sétáltunk egy csomót, próbáltunk minél több belvárosi környéket felfedezni, egy hajótúrára is elugrottunk, sőt, még a bérelhető elektromos bicikliket is kipróbáltuk, bár nem mondom, hogy nem volt félelmetes (autókból viszonylag kevés volt, és ők nagyon figyelnek, ami a millió biciklisről nem mondható el, de ezt biztos gyorsan meg lehet szokni, ha valaki mindennap csinálja).

Az utolsó napon pedig, bár úgy éreztük, még mindig nagyon sok lenne a látnivaló itt is, átvonatoztunk Leuvenbe (határeset, hogy egy random hétköznap mennyire durva az 1 órás vonatút, de legalább maguk a vonatok tiszták és pontosak), megmutattam B.-nek az irodánkat, és együtt ebédeltünk a munkatársakkal - B. elképesztően parázott az angol miatt, de hősiesen megküzdött vele, a munkatársak cukik voltak  (és utána a HR-esünk írta is, hogy teljesen okés volt a nyelvtudása, simán jelentkezhetne egy itteni remote melóra, ami nagyon jó jel a jövőbeli terveinkhez, és legalább B. önbizalmán is dobott egy kicsit). Délután bejártuk azokat a környékeket, amiket a múltkor fedeztem fel- B.-nek is nagyon bejön Leuven hangulata, de abban maradtunk, hogy itt élni valószínűleg túl pici lenne, de ha Gentben lakunk majd, minimum kirándulni átugorhatunk, amennyiszer csak szeretnénk. 

Szóval, a "költözzünk külföldre 2023-ban"-tervben a nulladik szakasz pipa (és aminek nagyon örültem, hogy B., aki a szkeptikusabb/gyakorlatiasabb/kritikusabb az egész témával kapcsolatan, talált bőven olyasmit, ami nem ideális, de végig megoldásokat próbált találni a problémákra, nem pedig feladni az egészet), igen, úgy néz ki, Belgium (és azon belül Gent) működhet, most jön majd a tényleges előkészítés: angolórák/angol nyelvű beszélgetések és utána álláskeresés B.-nek (technikailag hozzánk pont keresnek backendest, ami rövidre zárná ezt a kört, de mindketten úgy érezzük, hogy egy ennyire kis cég egyetlen IT-s csapatában lenni mindkettőnknek már talán sok lenne), aztán ha talál egy szimpi helyet, és legalább valamennyi eltelt a próbaidejéből, pár hét Gentben albérletvadászatra, és valamikor ősszel költözés...

Scream it

 

Szuper volt a Nirvana Unplugged (nagyon profin játszották a srácok az összes dalt, és azért külön <3, hogy Taylor Hawkinsra is emlékeztünk kicsit, nem csak Kurtre), és a múltkori Platon is, de két színházteremben udvariasan végigült akusztikus koncert csak felerősítette az érzést, hogy mennyire szeretnék már végigugrálni és -énekelni egyet, az egész heti indokolatlan szorongás után kifejezetten terápiás lenne...

Nagyon szerettem volna befejezni az aktuális feladatomat, mielőtt lelépek egy hét szabira, és ezt péntek délután sikerült is (van egy kis előnye annak, hogy a dél-amerikai srácoknak később kezdődik+ér véget a nap), de addig azért rommá stresszeltem magam (csak hogy kiderüljön, hogy tulajdonképpen hétfőn-kedden majdnem mindenki szabin lesz, úgyhogy valószínűleg amúgy sem ez lenne a csapat leghatékonyabb munkahete). Mindegy, feladat pipa, mostantól remélhetőleg egy hétig nem kell semmi ilyesmire gondolnom, és belelazulhatok kicsit az utazásba- nagyon kíváncsi leszek Gentre, és alig várom, hogy körbevezethessem B.-t Leuvenben (lesz egy közös ebéd a munkatársakkal, szóval az irodát is láthatja majd, bár kommunikációs szempontból érdekes lesz a dolog, de legrosszabb esetben majd fordítok B. és a többiek közt).

2/100

... mert mikor máskor vágnék bele egy újabb 100 napos kihívásba, mint pár nappal azelőtt, hogy külföldre utazunk (egyszer már végigcsináltam, akkor is az art journal facebook-csoport adta a kezdőlökést, mint most, és bár nagyon sok időt elvitt, élveztem és sokat is fejlődtem a portrérajzolásban miatta), de legalább megint elkapott a lendület, Belgiumban pedig csinálhatok valami minimalista útinapló-szerűséget, ha tényleg be szeretném tartani, hogy minden egyes nap készül (legalább) egy oldal.