Azért elég fájdalmas a visszatérés a mindennapokba, tegnap nagyon paráztam, hogy milyen munka-helyzetet találok majd... aztán kaptam egy feladatot, ami ugyan kihívás, de egyelőre kifejezetten élvezem (és pénteken meg kell tartanunk az előadást a konferenciáról, amit október óta halogatunk, és ami nagyon para, de igyekszem a "nem kell tökéletesnek lennie, csak csináld"-hozzáállást erősíteni), és a "mindjárt egy hét külföld"-motiváció, ami az év első két hónapjában mozgatott, is elpárolgott, sürgősen találnom kell valamit, amit várhatok/tervezgethetek (sajnos a kiköltözéssel kapcsolatban, azzal együtt is, hogy izgalmas és nagyon szeretném már, a következő hónapokban túl sokat nem tudok tenni, most B. térfelén van a labda). Az viszont jó, hogy a közösségi irodába járás már legalább annyira rutin, hogy ma reggel rá tudtam venni magam (oké, igazából sikerült ébresztő nélkül 7-kor felébredni, ami egy kisebbfajta csoda, és így volt annyi időm a reggeli készülődésre, hogy még pont időben el tudtam indulni)- a rövid február egyetlen hátránya, hogy vagy tegnap, vagy ma be kellett vállalnom egy napot ahhoz, hogy ne vesszen el (és így legalább csökken a kísértés arra, hogy elbújjak a kanapén egy takaró alatt).
Az art journal-kihívás viszont gyönyörűen halad, egy óriási kupac külföldi újságot/szórólapot/tájékoztató füzetet szedtem össze még kint (még mindig lenyűgöz, ha én tudom megvenni a saját flow-mat, és nem csak a nálam szerencsésebb&többet utazó családtagoktól kapom meg), és a pihenős-visszatöltödős délutánokat ragasztgatással töltöttem a genti lakásban, még hétvégén is tudtam folytatni az oldalakat, most már közelítek a 20-hoz, és mindig annyival könnyebb így foglalkozni vele, hogy a fb-csoportban ihletet tudok gyűjteni a többiektől is, mindenkit visz a lendület.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése