 |
| Unseen Studio, Unsplash |
Még jó, hogy csak egy névnapom és egy szülinapom van/év, eddig mindkettő kifejezetten pechesen alakult- oké, tegnap csak a net szakadt meg ötpercenként, úgy, hogy kettőnknek összesen kb. 5 meetingje lett volna délután, ráadásul az egyiken demóznom is kellett volna, mit alkottam az elmúlt 2 héten. Általában utálom ezt csinálni, most kivételesen szuperül összeraktam, elegáns és hatékony... lett volna, de nyilván a Zoomon megoszott képernyőn 2 Chrome-ablak sima ügy olyankor, amikor egy átlagos weboldal-betöltés is percekig tart. Szerencsére csak utólag szóltak róla, hogy full robothangom volt, alapvetően még így is meg lettem dicsérve. Utána B. szerzett egy alternatív net-megoldást, és este 10-ig szívott vele, mire beüzemelte, a 4-8 közöttre ígért Vodafone-szerelő pedig azóta se futott be (még szerencse, hogy az étterem, ahová menni szerettünk volna ünnepelni, hétfőnként zárva van, így legalább nem kavart be az idegbajba).
Nagyon rákattantam az Együttérzés önmagunkkal-ra (eredetileg cickafarktea-Annánál olvastam róla, és el is kezdtem hallgatni Scribd-on, de azóta a commitment to ourselves legutóbbi posztjaiban is felbukkant), már hetek óta jegyzetelem és próbálgatom a gyakorlatokat; közben tudatosulnak a jó kis gyerekkor óta beakadt minták (probléma=érvénytelenítés, szőnyeg alá söprés, lépj már túl rajta, lehetőleg most rögtön... ehhez képest nagyon fura megállni egy pillanatra, és elismerni, ha valami éppen rossz) és tegnap kiderült, hogy krízishelyzetben nemcsak nekem könnyebb zennek maradni, de a tegnap sokkal jobban kiborult B.-nek is többet tudok segíteni, ha nem átveszem a rossz érzéseit vagy próbálom instant kirángatni belőle.
Jaj, de szuper, örülök, hogy bejött! 😊
VálaszTörlés