 |
| Mikhail Vasilyev, Unsplash |
Nagyon szerettem volna, ha erre a szakértelemre mostanában nem lenne szükségem, de már megvan az aprólékosan megtervezett és tesztelt módszerem arra, hogy lehet kibírni a kora hajnali repülést (minden bepakolva és előkészítve előző este, taxi a reptérre, mentatea és zabsüti a hányinger ellen, mert azzal mindig jobban küzdök, mint az álmossággal, minimális képernyőnézés, hangoskönyv, első kávé szigorúan csak a repülőn). Az elmúlt pár napban két adag repjegyet is vettem, egyszer sikerült kicseleznem a rendszert, és két hét múlva kényelmes kora délutáni időpontban repülünk Brüsszelbe (végre B.-vel együtt, és nem egyedül!! és a távolabbi reptérre, de még így is megéri), viszont Barcelonába eltűnt a kinézett esti járat, maradt a 6:30, ami egy érdekes kezdés lesz az első anyával közös kettesben külföldi utamhoz (kicsit tartok tőle, hogy mennyire tudunk majd összehangolódni arra a négy napra, rég töltöttünk már egyben ennyi időt; szerencsére ő is az a típus, aki mindent meg akar nézni, és napi húszezer lépésnél kevesebb az túl lightos tempó, de hajnalban kel és korán fekszik, és ő is hajlamos túlaggódni a dolgokat...)
Egyébként már második napja itthon vagyok betegszabin, mert csodával határos módon elértem a háziorvos asszisztensét, aki minden különösebb vacakolás nélkül kiírt, így legalább ki tudom pihenni ezt a rejtélyes félbetegséget, amit már legalább egy hete hurcolok (és persze borult a heti rutinom, amire annyira büszke voltam, se közösségi iroda, se jóga... de a végtelen Netflix-maraton és Star Trek:Voyager-túladagolás helyett ma leginkább a bocis puzzle-el haladtam, nem annyira gyönyörű, mint az előző, de sokkal-sokkal könnyebb). Határidős a dolog, vasárnapra mindenképp meg kellene gyógyulnom, mert délután "gender reveal party"-ra megyek, meg Makers Market és Platon-koncert is lesz este, addigra jó lenne visszakapni az energiámat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése