 |
| Andrea De Santis, Unsplash |
Azért látszik, hogy még mindig eléggé be vagyok rozsdásodva, még mindig meglep és feldob, ha Történnek Dolgok- most például annyi, hogy részt vettem életem első "gender reveal"-buliján (van ennek magyar megfelelője egyáltalán?), ahol tesóm és a barátja már tudták a baba nemét, nekünk vendégeknek lett volna meglepetés, amit a fehér krémes muffinok közül kilógó egyetlenegy színes töltelékű fedett volna fel... ha a leendő apuka el nem spoilerezte volna az utolsó pillanatban (midnegy, amúgy is szinte biztos voltam abban, hogy helyesen tippeltem- és tényleg). Az már csak extra murphy, hogy miután mindenki beleharapott a saját muffinjába, mindegyik fehér volt, a két kimaradt extra közül a másodiknak volt halványrózsaszín a krémje. Szóval, ez volt a délután kezdete, utána a Makers Market-en folytattam (sajnos most nem láttam semmi jót, hátha majd a márciusi Wampon), aztán a Platon Karataev-duóval zártam a napot. Amikor az első kb. három dalt szünet nélkül játszották el, kicsit aggódtam, hogy hozzánk se fognak szólni, de aztán szerencsére oldódott a hangulat, és bár nekem mindig is az Atoms marad a szívem csücske, és mindig kicsit szomorú leszek, ha az Aphelion magyar verzióját hallom, és nem az eredetit, azért jó volt végre élőben találkozni a Lassú madárral meg az Elmerül-lel, és belefért egy-két dal a korábbi albumokról is.
Ezek után elég nehéz volt visszarángatnom magam a hétfőbe, bár legalább ezen a héten is van mit várni- általában nem szoktunk nagy ügyet csinálni a Valentin-napból, de a Sovány vigaszban mini képviselőfánkok lesznek, úgyhogy foglaltam asztalt, csütörtökön pedig unplugged Nirvana-tribute koncert (ez az egyik legkorábbi zenetévés emlékem, amikor még fogalmam se volt róla, mi az a Nirvana, valamiért úgy tűnt, hogy akárhányszor a VH1-ra kapcsolok, éppen az Unplugged in New York megy... később, 16 éves korom körül, amikor beleszerettem a grunge-ba, a Nevermind után ez lett a második leghalgatottabb albumom tőlük), aztán jövő héten egy hét szabi, és megyünk Belgiumot felfedezni (annyira reménykedek benne, hogy B. is legalább annyira el tudja majd ott képzelni magát, mint én... és hogy a közös ebéd a munkatársakkal jól alakul majd).
Egyébként viszonylag új céges dolog, hogy mindenkinek kell magáról írnia egy "readme"-t (a legfontosabb infók hobbiktól munkastíluson át a preferált kommunikációs csatornáig)- valószínűleg új belépőként imádtam volna egy ilyet az akkor még ismeretlen többiekről, és most is nagyon szeretem olvasgatni a munkatársakét, bár a sajátommal rengeteget küzdöttem (az olyanokat, mint hogy "What's your theory on business/development?" meg "What are your successes?" nehezebben ugrottam meg, a "milyen kaja lenne bekészítve az öltöződbe, ha rocksztár lennél" bezzeg simán ment), de azóta már kiderült, hogy más is szereti a Queens Of the Stone Age-et, meg a PO már írta, hogy ha jövő héten benézek az irodába, lesz majd 85%-os csoki. Amivel még sokat vacakoltam, pedig hivatalosan nem is része a feladatnak, az hogy találjak egy képet magamról, amin nem napszemüvegben vagyok az emoji-választás, B. javaslata a pánikoló macskafej volt: 🙀, és bár elég pontos, de ennyire azért nem akartam őszinte lenni, ¯\_(ツ)_/¯ ő meg nem volt opció, úgyhogy végül maradtam a puzzle-nél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése