Glossophobia

Maranda Vandergriff, Unsplash

A múlt októberi berlini konferenciával együtt járt valami, amit sikerült egészen mostanáig halogatnunk: tartanunk kellett egy egész cégnek szóló előadást, ami bemutatja, hogy milyen hasznos infókat gyűjtöttünk be, és hogy fogjuk tudni ezeket alkalmazni (... és csak akkor kezdhetjük tervezni a következő konferenciát, ha megvolt az előadás, ami kb. mindhármunk fő motivációja volt).

Elképesztően utálok mások előtt beszélni (ha 3+ résztvevő van, akkor az már számít, akkor is, ha Zoom-meeting), főleg, ha szakmai témában kell, és főleg, ha angolul. Megsokszorozódva előjön tőle az imposztor-szindrómám, és hiába nézek utána minden részletnek előtte, teljesen biztos vagyok benne, hogy le fogok blokkolni és meg se tudok szólalni/valami teljesen nyilvánvaló dolgot mondok rosszul/feltesznek majd egy kérdést, amire simán tudnom kellene válaszolni, de képtelen vagyok - ezek tetszőleges kombinációja okozott a héten álmatlan éjszakákat (meg egy csomó lehetőséget arra, hogy Emily + Amelia Nagoski Burnout-könyve alapján gyakorolhassam a stresszciklus lezárását több-kevesebb sikerrel). 

Az egyetlen, amiről tudom, hogy működik (egyetemen volt időm tökélyre fejleszteni a módszert), ha nagyon sok munkát és időt fektetek abba, hogy spontánnak és lazának tűnő módon elmondhassam azt, amit előtte összeraktam egy logikus vázlatként -> megfogalmaztam írásban, nagyon részletesen -> utána szóban, hangosan is elmondtam annyiszor, hogy fejben tudjam tartani a lényeges pontokat, és ne pánikoljak be menet közben -> előadjam valaki másnak is.
Elképesztően irigylem azokat, akik erre az előző körök nélkül is képesek, és nagyon szenvedtem a héten minden olyan napon, amikor ezzel kellett foglalkoznom, de végül megérte, elég gördülékenyen el tudtam mondani, amit szerettem volna (még a chatGPT-t is bevetettem a vázlatírós szakaszban, és emiatt sokkal összeszedettebb lett a prezentáció, bevezetéssel, fogalom-magyarázással és utólagos összefoglalással). És persze, volt olyan kérdés, amivel nem feltétlenül tudtam mit kezdeni, de csak azért, mert az eredeti előadásban, amit a berlini konferencián hallottunk, se volt sok szó róla.

A lényeg, hogy kész, vége (... és hétfőn folyt.köv, mert akkor lesz a kéthetente esedékes demó, de szerencsére ott nem 20, hanem kb. 5 percig lesz rajtam a reflektorfény), most már visszatérhetek a normál feladataimhoz (éppen dark mode-ot hegesztek a weboldalunkra, amit kifejezetten hasznosnak érzek, és nem is annyira nehéz), előtte pedig megpróbálok minél több napsütést magamba szívni a hétvégén.