 |
| Juan Sisinni, Unsplash |
Vannak napok, amikor nagyon szeretem a munkámat... meg vannak olyanok, mint a mai, amikor rossz helyre teszek egy kérdőjelet a kódban, az egész rendszer hibaüzenet nélkül rommá fagy, és fejthetem vissza, mi is történt, és mindezt a hétfő reggeli első kávém közben. Mindegy, süt a nap, a hétvégén rengeteg jó dologgal töltődtem vissza (WAMP! Normafa! hajnali 3-ig Linkinre ugrálás!), meg néha bekuckóztam a hibernáló B. mellé original Star Treket nézni, lassan a Self-Compassion hangoskönyv végére érek, és még mindig durva, hogy mennyire pont erre volt szükségem (nem mondom, hogy annyira a napi rutinom részévé vált volna, amennyire szeretném, de már egy csomó negatív spirált rövidre zárt az, hogy kicsit türelmesebb és kedvesebb tudok lenni magammal).
Péntek délután pont két olyan munkatárssal beszélgettem, aki eredetileg/évekig Belgiumban élt, de már nem, mindenesetre egyikük se próbált eltántorítani a költözéstől (és lehet, hogy ha 30 éve élnék ott, már én is vágynék a változásra, meg azért a 20+ fokos portugál tengerpart közelsége is elég kellemes lehet), és minden ilyen egyes alkalom után kicsit jobban elkap a világlátás lendülete, az a rengeteg lehetőség, ami amúgy ott van karnyújtásnyira, és ilyenkor nagyon hálás vagyok azért, hogy technikailag ugyanúgy dolgozhatnék egy random tengerpartról vagy bármelyik városból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése