A hét második fele eléggé felpörgött, szerda este megvolt a varrótanfolyam első alkalma- egyelőre nem voltak nagy villanykörte-pillanatok, bár még inkább csak az elméletről beszéltünk, szabásmintát választottunk egy Burdából (és óriási mázlival sikerült egy olyanra ráböknöm, ami amúgy itthon is megvan), és kimásoltuk a megfelelő méretben, eddig igazából eddig egyedül is szokott menni (na jó, egy villanykörte-pillanat volt, amikor láttam, hogy létezik olyan vonalzó, amin vízszintesen jelölve van az egy centi, és amivel instant fel lehet rajzolni a varrásráhagyást... már csak szerezni kellene egy sajátot).
Következő lépésként anyagot kellene vennem a ruhához a jövő heti órára, de egyelőre nem tudok választani ebből a háromból, és még abban se vagyok biztos, hogy online akarok rendelni (ahol sokkal jobb a választék, de drágább is, nem látom a pontos színeket, és nem tudom tesztelni az anyag minőségét)- ha igen, ASAP rá kell nyomnom a rendelés gombra, hogy egyáltalán legyen esélye ideérni jövő szerdáig, ha nem, akkor viszont ki tudja, a városban találok-e bármi használhatót...
Tegnap végre rávettem magam a közösségi irodára, sőt, reggel Bubival mentem be a városba (az erőnlétem még nem az igazi hozzá, de legalább már elkezdhetek visszarázódni), az újranyílt Karavánban ebédeltem, utána meg bolyongtam egy kicsit a Kazinczy környékén, szuper volt egy időre turistaszemmel nézni a házakat, kávézókat, graffitiket... és délután még pont bevetődtem zárás előtt az egyetlen újságoshoz, ahol feltételeztem, hogy még bujkálhat pár Burda Easy (szívás, hogy megszüntették a magyar nyelvűt, de még pont meg tudtam venni 3 régebbit akciósan).
Ma az egyetlen dolog, ami motivált a felkelésre, az az, hogy ezt a gnocchi-t akarom megsütni ebédre- a hétvége egyébként off, nem csak anyagvásárlás, de töltődés szempontjából is, végig itt lesznek B. szülei (mondjuk szombaton megyünk velük szabadulószobába, ami valószínűleg jó lesz), de legalább dolgozhatok az önuralmamon és/vagy elvonulhatok a konyhába ebédet főzni, ha már nagyon nem bírom. Azt már előre tudom, hogy B. anyukája finoman fúrni fogja a külföldre költözés-témát (egy "Belgium élhetetlen, és szörnyű a közbiztonság"-kör már volt), csak annyi a kérdés, mennyire fogom tudni pókerarccal lereagálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése