Minimalist

 

Sarah Dorweiler, Unsplash

Hát, nem a mostani lesz a legjobban megünnepelt húsvét, az is biztos... egy random Spar-os sonkára már lecsaptunk hetekkel ezelőtt, de a tervezett sk. teljes kiőrlésű kalácsot és répatortát keresztülhúzta, hogy B.-nek vacak a cukra, úgyhogy sütögetés elhalasztva, maradnak a minimál-szénhidrát-tartalmú ételek, legalább addig, amíg rendeződik a helyzet. Szerencsére a reggelikben kiélhetem magam, mióta láttam egy baked oatmeal-videót, minden reggel ezzel kísérletezek (csak a kis kerek kerámiatál helyett muffinformában sütve), a mai fahéjas&csokis&mogyoróvajas&pekándiós volt- kicsit több meló, mint a megszokott zabkása, de megéri.
Egyébként viszonylag büszek vagyok magamra- nagyon régóta a lelki szemeim előtt lebegett a kép, hogy a kis előre csomagolt zacskós saláták helyett szerzek egy fej jégsalátát, káposztát, répát... és a saját, összevágott salátámból eszek óriási adagokat minden ebéd-vacsi mellé, de a gyakorlatban eddig max. odáig jutottam, hogy a hűtőben fonnyadtak meg a zöldségek. Most viszont megvettem, felvágtam, beosztottam, és már csak kb. egynapnyi adag választ el attól, hogy sikeresen elpusztítsuk az egészet.

Tegnap délután kinéztünk a Margitszigetre (... mint Pesten kb. mindenki), és bár eredetileg a budai rakparton a bringaúton akartunk átrollerezni, rájöttünk, hogy újra le van zárva a pesti rakpart- annyira jó volt végigsuhanni rajta, teljesen visszahozta a tavaly nyári szabadságérzést pár pillanatra (és ott még nem is voltak kifejezetten sokan). Konkrétan a szigeten kb. öt percet töltöttünk, óriási volt a tömeg, és nagyon kevés a maszk, de már az oda-vissza út is feltöltött annyira, hogy úgy érezzem, kibírom még itthon egy ideig.