 |
| Ginny Rose Stewart, Unsplash |
Mostanában sokat gondolkodok az életmódról- ezer éve először nem csak álmodozok róla, hogy változtatni fogok, hanem tényleg sikerült is, lassan 2 hónapja írom a kalóriákat, és nem azt érzem, hogy úristen, mikor lesz már vége, hanem azt, hogy egyelőre, napról napra ez egy jó rendszer, benne tudok maradni a keretekben, és eredménye is van (a testzsírszázalékom lassan, de biztosan közelít a normálhoz, az okosmérleg szerint még 0.5% választ el tőle- bár ha újra normálisak lesznek a körülmények, szeretnék majd egy rendes testösszetétel-elemzésre is elnézni, hogy tényleg pontos értékeim legyenek).
Múltkor Dollynál egy nagyon érdekes beszélgetés kezdődött, az érzelmi evésből kiindulva, a body positivity-ig és intutív étkezésig eljutva, és végiggondoltam, hogy bár nagyon sok problémára tűnik megoldásnak, az intuitív nem az én utam: annyi rossz szokásom van/volt az evéssel kapcsolatban, és annyira ügyesen hitettem el magammal, hogy igazából minden oké, "ennyi édesség még belefér", "néha azért eszek egészséges kajákat is", "valamennyit sportolok, ha nem is rendszeresen", hogy amikor egy ideig nem mértem a testsúlyomat, villámgyorsan értem el a 70 kilót (ami a 156 centimhez kimondottan sok, előtte sose voltam annyi), és sikerült összeszednem egy inzulinrezisztenciát, ami viszont, amíg ki nem derült és el nem kezdtem gyógyszert szedni rá, teljesen lehetetlenné tette, hogy az életmódom megváltoztatásával fogyjak is. Azóta már sok szempontból javult a helyzet, alkalmazkodtam az IR-hez, változtak külső körülmények (szeretem a munkámat = nem a délutáni süti a napom fénypontja, mint a korábbi HR-es időszakban rendszeresen), és igyekszem egyre többet megtudni magamról.
Hiszek abban, hogy a pszichológia, önismeret, önelfogadás sokat tud hozzátenni ahhoz, hogy az életmód is a helyére kerüljön, tudom, hogy nekem is ki kellett bogozni sok mindent, ami most segít abban, hogy önostorozás helyett egyszerűen problémamegoldásként, egy mindig csiszolható és finomhangolható rendszerként tekintsek a megváltozott étkezési szokásaimra. A saját oldalamon állok, ebben is, és saját magam egy klassz verziója szeretnék lenni, nem valaki más. Dolgozok rajta, hogy elfogadjam a nem változtatható adottságaimat (sose leszek magas, vékony vagy különösebben elegáns, de ez teljesen oké), önmagamat szeretném látni a tükörben, de egy olyan verziót, aki a saját, szubjektív szempontjaim szerint jól néz ki (bár ez megint egy elképesztően nehéz téma, annyira sok minden befolyásolja, hogy mit érzek a tükörképem láttán, hogy mostanra ez központi iránymutatásból mellékessé vált: csinálom, amiről tudom, hogy jót tesz, néha fél szemmel ránézek, mennyi változás látszik, néha tetszik, amit látok, néha nem annyira, de nem ez dönti el, hogy alakul az életmódom).
Viszont nálam most az kezd egyre egyértelműbbnek tűnni, hogy kellenek a keretek: ha nem csak akkor sportolok, amikor épp úgy érzem, hanem megvan az edzések heti ritmusa, simán összejön a 4-5 alkalom, több az energiám, izmosodok, egyre jobban és többet bírok, szuperül alszok, és kevésbé vagyok stresszes; ha számolom a kalóriákat, sikerül egészségesebb ételeket ennem, jobb döntéseket hoznom, és a múltkor mért vércukor-értékeim is szuperek. (Más kérdés, hogy majd ha nyílik a világ, több lesz a program és kevesebb az erre fordítható energiám, akkor biztosan lazábbra kell majd vennem, de ez egy olyan probléma, amivel majd foglalkozok, ha már ott tartok). Nagyon sokat segít, hogy bár konkrét célom van, ameddig szeretnék eljutni, de nem az az elsődleges, hogy ez a lehető leggyorsabban történjen meg, hanem úgy, hogy az fenntartható legyen: a prioritáslistán sokkal előrébb van az, hogy annyit egyek, amiből van elég energiám/ tudjak mozogni, jól érezzem magam a mindennapokban/ ha szeretnék valami olyat enni, ami finom, de nem kimondottan egészséges, akkor beillesztem a napi étrendbe..., mint az, hogy fogyjak, mindenáron.
Ezzel együtt sose mondanám azt, hogy ez A Helyes Út (csak hogy nekem működik), ha egy általánosan összefoglalható tanácsra kellene leszűkítenem ezt a rengeteg szöveget, akkor az az lenne, hogy mindenki váljon a saját maga szakértőjévé, merjen kísérletezni, hibázni, irányokat próbálgatni, visszaszerezni a kontrollt saját maga felett, mert ez végtelenül többet tud adni, mint bármilyen szám a mérlegen.
Ebben a témában én is szeretek beszélgetni, meghallgatni más véleményeket és tapasztalatokat. Elolvastam a kommentfolyamot Dollynál, és én is vele értek egyet a diétázást illetően, mert nekem is hasonlóan rossz élményem volt ezzel. Azt hiszem, nekem amolyan addiktív dolog a megvonás, korlátozás és az azzal járó eredmények. Mert persze tök jó érzés, amikor jó irányba változik az ember teste, nem mondom, hogy most se örülnék, ha formásodnék kicsit, ha laposabb lenne a hasam... És amikor olvasom a sikerélményeidet, akkor kicsit irigykedem, kicsit elcsábulok. De szerintem ez olyan, mint egy ex-alkoholistának az alkohol iránti sóvárgás lehet, és én tiszta akarok maradni :) Én is, ahogy olvastam, Dolly is, már eldöntöttem, hogy nem fogok kalóriát számolni, fogyózni, diétázni, kizárni ételeket stb, mert nálam rossz vége lesz. Mert ha szigorú keretek között élek, akkor amikor eltűnnek a keretek, akkor nem tudom, mi az elég, mi nem, és teljesen felborul minden. Ha eltűnik ez a mankó, ez a korlát, akkor újra meg kell tanulnom egy újabb táplálkozási módot, ami működik. És ha a diéta előtt valami nem volt oké, akkor megvan rá az esély, hogy a diéta még jobban felbolygatja az egészet, és utána megint rosszabb szokásokat veszek fel, és akkor abból megint hogy lesz a kiút...
VálaszTörlésEzért hiszek én is az intuitív étkezésben, és azt gondolom, hogy végül is mindenki azzal a képességgel születik, hogy tudja, mi az elég és mi a jó neki. És nekem ebbe az is belefér, hogy vannak olyan időszakok, amikor össze-vissza eszem. Mint most például a covid óta, folyton csak az édeset kívántam igazán, és ren-ge-teg csokit, fagyit, édességet ettem, és mellette alig mozogtam. És most persze nem érzem annyira jól magam a bőrömben, de közben azt gondoltam, hogy biztos pont erre van most szüksége a szervezetemnek. Lehet hogy azt hiszi, hogy meghalunk (mármint én és a hasam :D), és fel akarja tölteni a zsírpárnákat. És amióta jobban vagyok, azóta megint nem is nagyon kívánom az édeset.
De egyetértek azzal, amit te írsz, hogy mindenkinek más válik be. Ha már a függőséget említettem, akkor végül is ez olyan, hogy sokan isznak rendszeresen, mégsem alkoholisták, mások meg azzá válnak ugyanannyi alkoholtól is, és nekik teljesen máshogy kell ehhez hozzáállni. Mert ez inkább lelki, személyiségbeli dolog, mint testi. Szóval én elhiszem hogy neked működhet egészséges formában a kalóriaszámlálás és a tested átalakítása, attól még, hogy nekem ez nem volt jó. És ügyes vagy, hogy kitartóan csinálod :)
Köszi, és azt is, hogy leírtad a saját nézőpontodat, nagyon érdekes olvasni :) Lassan én is közeledek ahhoz a szakaszhoz, amikor fogyásból vissza kell állnom a szinten tartásra, és eléggé félek is tőle, mert korábban csak olyan volt, hogy fog-összeszorítva tartottam egy nagyon szigorú étrendet, aztán amikor nem bírtam tovább, akkor eldobtam, és visszaálltam pont azokra az egészségtelen szokásokra, amikből a pluszkilók/IR lettek... és ezt szeretném most elkerülni.
TörlésKüzdök a mindent-vagy-semmit szemlélet ellen, ami ösztönösen jönne, és az, hogy tudom kicsit kívülről nézni az egész életmód-témát, semlegesen (vagy legalábbis semlegesebben, mint eddig), sokkal nagyobb eredménynek tűnik, mint hogy változik a testem. De ez az alkohol-hasonlat nagyon jó, és érthető, hogy ha valamiről tudod, hogy nem tesz jót hosszú távon, nem vállalod be egy kicsit laposabb hasért cserébe, biztos, hogy nem éri meg. Én is menet közben próbálom kitapogatni, hogy rendben vagyok-e, bírom-e még, mi hiányzik, hogy tudom beilleszteni; hogy ha a szabályok nem is intuitívak, de mindenképp legyen feedbackem magamtól, és olyan úton tudjak maradni, ami fenntartható.
Sokat gondolkozom ezen a témán, és Dollynál is azért nem szóltam hozzá, mert tényleg annyira más mindenki, és annyira más mindenkinek a története, hogy nehéz okosat mondani. Ezért írok inkább csakis magamról, mert tanácsot adni senkinek sem tudnék.
TörlésAzt nem írtam, lehet hogy nem egyértelmű, hogy az én esetemben esztétikai fogyásról lenne szó, mert (a felsőbb oldalon, de) normál értékű a BMI-m. És én amiket írtam, az mind arra vonatkozik, hogy csak úgymond hiúságból fogynék, nem azért mert orvosi oka is lenne. Tehát én egyáltalán nem akarom azt mondani, hogy a fogyózás és a kalóriaszámlálás minden esetben kerülendő. Például amit te említettél, hogy tényleg szükség volt fogyásra, az más kérdés, mert olyan esetben fontos valóban a testi egészség szempontjából a fogyás, és ott a lelki része és a későbbi esetleges kockázatok kevésbé lényegesek. Ja, és persze ettől függetlenül is tőlem bárki számolhatja a kalóriákat, kipróbálhat diétákat, és mindenkit megértek, aki akár csak 3 kiló miatt képes diétázni és mindenfélét megtenni... mert ahogy írtam is, tudom hogy sokaknak működik, anélkül hogy táplálkozási zavar vagy bármi gond alakulna ki, és nem hiszem hogy minden fogyás, fogyózás egészségtelen. Tehát én csakis magamra értettem ezt, nem általánosságban - pont azért magyarázkodom, mert annyiféle mindenki, és nem akarok félreérthető lenni, hogy ítélkezem a diétázás felett.
Olyanok is vannak, akiknek azért hasznos a kalóriaszámlálás és ezek az alkalmazások, mert fogalmuk sincs a kalóriákról. Van például ismerősöm, aki elkezdte ezt a módszert, és kiderült, hogy csak a reggeli cukros nagy adag müzlije úgy 700 kalória, és fogalma sem volt erről (laktatni meg ugye nem laktatós).
Szerintem te nagyon tudatos vagy és ügyesen figyeled magad mindenféle szempontból, úgyhogy nem hiszem hogy gond lesz visszaállni a szinten tartásra. És mivel most ilyen jól megy, és nem olyan megerőltető, ezért szerintem amikor kicsit elengeded magad, akkor sem lesz olyan nehéz észszerű keretek között maradni, úgy hogy a ló egyik másik oldalára sem esel át :)
Igen, nehéz általános igazságokat megfogalmazni, annyi ellentmondó infó van és annyi különböző élethelyzet... én eleve azért is kezdtem bele most ebbe az egész fogyás/kalóriaszámolásba, mert végre viszonylag közel kerültem az egészséges BMI eléréséhez, és bár tudom, hogy nem ez a legmegbízhatóbb mérőszám, szerettem volna végre határértéken belül lenni. Ezzel együtt szereztem egy okosmérleget, mert meg voltam róla győződve, hogy bár a testsúlyom viszonylag sok, az izom-zsír arányom biztos szuper a sport miatt... de egyáltalán nem volt az. Most már ebben is szeretnék normál értéken belül lenni, remélhetőleg nem is olyan sokára összejön.
TörlésA kalóriaértékek tényleg sokkolóak tudnak lenni elsőre (és az is, hogy 10g mogyoróvaj mennyire kevés igazából), de emiatt végre rávettem magam a gyümölcs-zöldségevésre, most már hiányzik is, ha kimarad egy étkezésből, szóval talán hosszú távon is meg tudnak maradni...
Igen, ez az okosmérleg is kíváncsivá tett, amikor olvastam erről nálad. Engem is érdekelt egy időben, amikor hallottam arról, hogy nem igazán a testsúly a jó mutató, hanem az izom/testzsír-százalék. Meg mostanában láttam többször is olyan "fogyásos" fotókat, amikor a testsúly ugyanaz marad, de mégis sokkal izmosabbak, vékonyabbak és formásabbak az emberek. Ezt egyébként én is tapasztaltam egyszer magamon, amikor gyakorlaton voltam külföldön, és ott nagyon máshogy ettem, nem is olyan sokat, viszont elég egészségesen, és mellette sokat futottam és gyalogoltam is, és három és fél hónap alatt fogytam egy ruhaméretet, de a súlyom nem is változott. Én akkor még nem tudtam, hogy ilyen van, de azóta is tiszta magicnek tartom :)
TörlésNa, de a mérlegre visszatérve. Amikor egyszer sebtében utánaolvastam, akkor azt olvastam, hogy nem olyan megbízhatóak, és emiatt elvetettem az ötletet. Viszont nálad, ahogy olvasom, változik a szám a mérlegen, ahogy te is változol, szóval azért mégiscsak megbízható az eredmény valamennyire, nem? Neked mi a véleményed, tapasztalatod erről?
Azt én is olvastam a mérlegről, hogy nem teljesen pontos, de úgy voltam vele, hogy a változás lekövetéséhez jó lesz, ad egy objektívebb kiindulási és célállapotot is, és magához képest valószínűleg következetes (és most visszanézve az elmúlt pár hét adataira, kilóban nálam se volt óriási változás, de izom-zsír arányban igen, ami egyrészt sikerélményt adott, másrészt most már azért a ruháimon is érzem a különbséget). Azért ha majd kiszabadulunk, mindenképp szeretnék majd valami komolyabb mérést (pl. DEXA), hogy lássam, mennyire stimmel, amit a mérleg mond, és hogy legyen egy kicsit pontosabb képem arról, meddig is jutottam el.
Törlés