Mostanában ahányszor elkezdek egy blogposztot, ötször megváltozik a hangulatom/lelkesedésem/motivációm/jövőképem, mire összehozom az első mondatot, és csak kapkodom a fejem, hogy akkor miről is akartam írni, és miért...? Rossz most, beszürkült minden, úgy érzem, végtelen hosszú ez a tél, sose lesz már igazi tavasz, és bár csinálom, amit amúgy is szoktam, nagyon ritkán érzek bármit is, és még ritkábban olyasmit, ami pozitív.
Kicsit (kicsit...? március óta. Ami olyan, mintha egy-két hete lett volna, pedig már másfél hónap, és csak több és több lesz minden elfolyó nappal...) elengedtem a nem-napról-napra terveimet, minden alárendelődött a misztikus ködbe vesző "majd ha végre beoltanak"-nak. Pont ma délelőtt csillant fel, hogy mégse kell kivárnom a háziorvos kaotikus rendszerét, de... még bármi lehet belőle, szóval csak óvatosan reménykedek, és már megint hétvégétől hétvégéig vonszolom magam.
Most csakazértis egy "jó dolgok" -lista, akkor is, ha ismétlődő, akkor is, ha apróságok:
- nem csak húsvétkor, hanem minden hétvégén le van zárva a rakpart, és bár igazából túl hideg van még a rollerhez, azért szoktunk menni egy-egy kört, ami fél lépés a nyár és a szabadság felé
- tegnap volt egy (online, de videós) meetingem, amitől tartottam, de legalább ezer éve először nem edzőcuccban voltam itthon, felvettem az új, viszonylag elegáns sárga felsőmet (még ki is vasaltam előtte!), és jó érzés volt készülődni is, meg ránézni a tükörképemre is (viszont nem volt jó érzés az új munkatárs "jó sokat fogytál, nem?"-kérdése, mert... nem? Max. 5 kiló a különbség a referenciának használt Lindkedin-képem és a mostani állapot közt, és az első reakcióm, legalábbis fejben, az "úristen, akkor ennyire rosszul néztem ki?" volt, és nem az, hogy klassz, látszik a beletett munka eredménye, fura ez az egész téma)
- lassan, de halad a 100 napos projekt (60/100-nál járok épp)
- egy nehéz portrérajz, aminek újra és újra nekifutottam, de olyan lett a végeredmény, amire tényleg büszke tudok lenni, pedig ez elég ritka; amikor túl monotonnak tűnik pár naponta újabb képet kezdeni, ez tud adni egy kis lendületet
- még mindig naponta írom a hála-cetliket, és néha már érzem a hatását a mindennapokban is, amikor észreveszek máskor természetesnek vett, de egyébként elég klassz dolgokat
- Domhnall Gleeson a vendég az egyik kedvenc podcastemben
- kezdődik a Great British Sewing Bee új évada- hátha visszakapom majd tőle a kedvem a varráshoz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése