 |
| Tarah Dane, Unsplash |
Ez eredetileg egy nyugis, "befelé figyelek, lelassulok, kevesebbet agyalok"-blogposztnak indult volna, csak érdeklődés hiányában elmaradt, egyedül az illusztrációt találtam meg hozzá- de aztán éles fordulatot vett a hétfő este, és onnan már az érdekelt a legkevésbé, hogy ezt (is) félbehagytam... tesóm ugyanis szólt, hogy belázasodott. Amellett, hogy miatta is paráztam, saját magamra is ki voltam akadva- vasárnap átugrottam hozzá ötletelni a mobilappról, mert reménykedtem benne, hogy legalább ez segít kiszakadni a motiválatlanságomból (nem működött annyira, haladtunk valamennyit, de egyikünknek se ez volt a legkreatívabb időszaka). Viszont ott voltam nála több, mint egy órán át, szóval ha korona, akkor jó eséllyel hoztam is haza... és innentől jött a kétségbeesés-spirál, mindenféle horrorsztori belekeverve, amit mostanában hallottam, és nyilván alig aludtam valamit (az egyetlen aprócska fénypont, hogy B. második oltása is 2 hete volt, ő már kb. immunis annyira, amennyire lehet- de azért inkább nem szeretném letesztelni élesben is, hogy tényleg az-e).
Ha minden jól megy, tesóm holnap tesztelődik, de ma reggelre jobban lett és elmúlt a láza- ha ezt most megúszom, jön egy erőteljes szigorítás a saját itthonülős szabályaimon, mert nem szeretnék még egy ilyen éjszakát végigcsinálni, és túl nagy a kockázat, amit így 1+ év után már nem veszek elég komolyan, pedig nagyjából mindegy, hogy az első hónapban kapom-e el vagy a tizenötödikben (arról nem is beszélve, hogy eddig azért bűvöltem a telefonomat, hogy hívjanak már végre az oltás miatt, most pedig azért, hogy még legalább 1-2 napig ne keressenek, amíg kicsit biztosabbat tudok...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése