Easy win

 

Anton, Unsplash

Minél tovább nem írok, annál jobban túldimenzionálom, hogy miről és mit is kellene, szóval... próbálom lazán venni, amennyire lehet, és visszazáródni egy nem túl mélyre nyúló bejegyzéssel. 

Erre a nyárra nincs igazi bakancslistám, csak azt terveztem óvatosan, hogy a Fran Palermo-Middlemist Red-Platon Karataev hármasból a lehető legtöbbnek a koncertjére eljutok (ha már a 2020-ban legtöbbet hallgatott zenék közt ott van mindhármuk új albuma), és úgy néz ki, sikerülhet akár még túlteljesítenem is a tervet: jövő csütörtökön Kobuci és Fran Palermo, sőt, szeptemberben végre tesómmal közös Platon a Müpában, velük ez már a harmadik alkalom lesz három hónapon belül, és remélhetőleg addigra megjelenik majd a magyar nyelvű új album (egy dal már kint is van róla).
A másik, strandolós vonalon is sikerült túllépnem a megszokott évi egy alkalmon (bár sajnos most a  szokásos helyszín, a Csillaghegyi pont kimaradt), volt pesti strand és vidéki strand, csobbanás szabadstrandon (majdnem-)Dunába és B. tesójáéknak a medencéjébe is.

Múlt héten csak sikerült összehozni a szabit, meg a pár napos Pécsen nyaralást is, amit annak ellenére is kiélveztünk, hogy villámgyorsan eltelt, és elég sok apróság alakulhatott volna jobban is. A Google Maps egyszerre volt a legjobb barátunk (amikor olyan helyeket sikerült rajta találnom, mint a N-Eozin grillterasz, ahol rögtön az első este a legjobb vacsit ettük a legszebb kilátással, vagy a Skoko, ahová kalandos volt feljutni, és épphogy sikerült elcsípni egy asztalt, de így is nagyon szerettük) és a legnagyobb ellenségünk (amikor strandolás után este 6 körül bolyongtunk a durván kihalt Zsolnay-negyedben, és minden étterem-opció vagy zárva volt, vagy már valami teljesen más nyílt a helyén). Ami miatt viszont büszke vagyok magamra, és ami nagyon sokat segített a kiszakadásban, az a viszonylagos online detox volt, amit már a nyaralás előtti hétvégén elkezdtem, és egészen a visszaérkezés délutánjáig betartottam: social media, blogok, Youtube, e-mailek és minden hasonló nélkül csináltam végig azt az időszakot, tényleg csak konkrét információkra kerestem rá, vagy hangoskönyvet hallgattam scribd-on. 

B.-vel kitaláltuk, hogy mi lesz a projekt, ami miatt nem ragadjunk bele a "vége a nyaralásnak, vége a nyárnak, nincs mit várni"-mocsárba: eldöntöttük, hogy a héten már tényleg szerzünk fűszernövényeket az ablakpárkányra (első próbálkozásként júliusban volt egy bazsalikomunk, ami fájdalmasan korai halált halt, de így is feldobott minden spagettit és salátát hetekig- őt nem is ültettük át az eredeti cserépből, másodjára már talán jobban fog menni.)
Futottunk miatta pár kört a környéken, de mostanra lett
- egy doboz, amiben kényelmesen elférnek majd
- egy tő menta, aminek az illatával tele van a lakás
- és a bazsalikom 2.0-t is elhoztuk a Lidlből, mert indokolatlanul optimisták vagyunk
(- a korianderről még folynak a tárgyalások, én imádom, B. utálja)
Délutánra szerzünk virágföldet is, és nagyon reménykedünk, hogy ha kapnak elég teret, vizet meg fényt, hosszú távon is megmaradjanak.