 |
| Kobby Mendez, Unsplash |
Ez most a "nem látványos, de működik"-időszak, amikor szép lassan visszaépítem azt, ami miatt korábban szerettem a hétköznapjaimat, és ami nyáron eléggé szétcsúszott. Nagyon élvezem, hogy a ruha-szelektálás óta mennyire átlátható lett a szekrényem (hordani ugyanazt a három dolgot hordom, de ez ijesztően gyorsan változhat, ha a Vodafone betartja az SMS-ben küldött "otthoni szolgáltatásainkban átmeneti fennakadásokat tapasztalhatsz"-fenyegetést jövő hétfőtől csütörtökig, és kénytelen leszek az új irodából dolgozni), és most ezt kiterjesztettem a kozmetikumokra és sminkcuccokra is, ami elég durva időutazás volt (megtaláltam a tökéletes hővédő hajspray-t, de sajnos még valamikor 2016 körül, és mostanra már tényleg nem kellene használnom, akkor se, ha már nem gyártják).
Közben az augusztus (és nagyjából az egész nyár) egy pillanat alatt eltelt, és azért jó lenne, ha pár dolog még beleférne: tartva a tavaly kezdett hagyományt, egyszer még szeretnék fröccsözni a naplementében a Szúnyog-szigeten, akkor is, ha már túl hidg van hozzá- tanulva a legutóbbi alkalomból most foglaltam asztalt a Wasserbe. Nagyon sajnáltam, hogy az egy időre hanyagolt, de a nyári road tripeken újra elővett Intim Torna Illegál már túl volt szinte az összes búcsúkoncertjén, mire rájöttem, hogy egyáltalán ez történik, de a Kobuciban lesz még egy utolsó utáni alkalom, amire még pont tudtam jegyet venni (szeptember 20-ig még hátha nem szabadul el nagyon a vírushelyzet, de ki tudja...)
Szomorú, hogy az év hátralevő részére maradt összesen 5 szabadnapom (úgy, hogy rég éreztem ennyire kiégettnek magam), de nem bántam meg, hogy inkább a mostani pécsi útra használtam fel őket, és nem tartalékoltam. Karácsony környékén majd kreatívnak kell lennem, de egyelőre próbálok legalább ezen nem aggódni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése