...and smashed up in bits

 

Cristina Gottardi, Unsplash

Valószínűleg sokkal pontosabban kell fogalmaznom, amikor a jövőbeli eseményekről gondolkodok- igen, egy emlékezetes estét szerettem volna, de lehetőleg nem olyat, ami kórházban végződik; romantikus, hogy hajnalban, szinte már napfelkeltében sétálunk haza, de ha ez azért van, mert órákig tartó gyaloglás és öt telefon-átkapcsolás után derült ki, hova rejtették a traumatológiai ügyeletet, az nem  az igazi (amúgy miután megtaláltuk őket végre, rendesek és alaposak voltak, de...); és a bakancslistámról se feltétlenül a kéztörés lett volna az az eddig még nem megtapasztalt élmény, aminek mindenképp bele kell férnie augusztus vágéig. Nyár... ennyi már tényleg elég volt, oké?