Elég sűrű hétvégén vagyok túl (és ez csak a felvezetés volt az augusztus elejei keresztelő+esküvő kombinációjához), de ruhafronton óriási előrelépések történtek: találtam egyet (kemény 5000 Ft-ért), ami kisebb átalakításokkal tökéletes lesz, a keresztelőre mindenképp- az esküvőre neccesebb, mert technikailag fekete (de sárga-rózsaszín virágmintákkal és fodrokkal, ez azért csak elég ahhoz, hogy ellensúlyozza... még egy világosbarna blézert is vettem hozzá, így együtt azért határozottan nem komor-temetői a hangulata), és, váratlan fordulatként, a saját esküvői ruhám is meglett.
Akár azt is lehetne mondani, hogy megláttam egy minimalista fehér lenruhát, felpróbáltam, tökéletes volt, és probléma megoldva, de ennél azért kicsit bonyolultabb a dolog (igen, első látásra szerelem, plusz alig sápaszt, ami kisebbfajta csoda, plusz nem kifejezetten alkalmi, valószínűleg ha valaki nem 156 centis, akkor nem is ér földig rajta, rám viszont pont így a jó, de: az első, amit felpróbáltam, L-es volt, és be se lehetett cipzárazni. Oké, online van XL-es, boltokban nem, akkor rendelek egyet és reménykedek. Egy másik boltban mégis van XL-es, felpróbálom, óriási, felpróbálok egy L-est is, ez szinte tökéletesen passzol, legalábbis simán be lehet cipzárazni. L-es ruha elhoz, XL-es majd visszavisz, ha megérkezik a csomag).
B.-nek volt egy fekete öltönye, amit az apukájától örökölt meg, és pont úgy is nézett ki... szóval hirtelen felindulásból megvette az Első Saját Felnőtt Öltönyét, szuperül néz ki, jól érzi benne magát, és úgyis lesz a közeljövőben pár alkalom, ahová hordhatja, szóval szerintem megérte.
Közben láttuk a Barbie-filmet (kicsit talán jobb volt, mint amire számítottam, de ugyanúgy nem érintette meg mélyen az ötéves Barbie-rajongó énemet, mint a felnőtt feministát, valahogy felszínes maradt mindkét szempontból), végre ettem a Green Habit-ben (a mogyoróvajas csirke és a kovászos kenyér szuper volt, a saláta annyira nem), és miután hosszas rágódás után eldöntöttem, hogy végre beszélek anyával arról, hogy mostanában mennyire belesüppedt a negativitásba és panaszkodásba, volt egy teljesen oké hangulatú közös ebédem vele... szóval beszélgetés elhalasztva, de nem biztos, hogy véglegesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése