All babied out

 

Seyedeh Hamideh Kazemi, Unsplash

A hétvégém két szóval összefoglalva: "koránkelés" és "babák". Pénteken munka után még gyorsan beugrottam tesómat meglátogatni, és sétáltunk egyet a már kicsit több, mint egyhónapos unokahúgommal a Várban, aztán szombaton délelőtt indultunk Debrecenbe, mert vasárnap volt B. unokahúgának a keresztelője. Kicsit talán mindkettőnknek sikerült túlaggódnia a dress code-ot és túlöltöznie a többséget, de legalább most először éreztem magam jól felkészültnek egy formális esemény előtt (és óriási szerencse, hogy jó lett a lerövidített blézer a ruhámhoz, mert esett és nagyjából 20 fok volt egész délelőtt). Maga a keresztelő + a keresztszülői szereplés viszonylag gyorsan lement, két mondatot kellett elismételni, de a megfogalmazásból egyáltalán nem volt nyilvánvaló, hogy ez a szülőkre vonatkozik, a keresztszülőkre, vagy mindkettő- mindegy, én mondtam az elsőt, B. mondta a másodikat, ketten együtt összehoztuk (és mondanám, hogy nincs jelentősége, soha senki nem fogja látni, de alábecsültük a templom technológiai felkészültségét, ment livestream az egészről, és a weboldalukon fent van a felvétel is).

A családi dráma nyilván most se maradt ki, B. anyukájának egy mondattal sikerült B.-t és a tesóját is kiakasztania (engem csak azért nem, mert valami fura stratégiai megfontolásból továbbra is csak B. füle hallatára mennek a "nektek mikor lesz mááár?"-jellegű kérdések, én valahogy sose vagyok ott), hogy utána végig feszült legyen a hangulat - a probléma gyökere amúgy annyi, hogy a másfél éves M. éppen jobban kijön a másik nagymamájával, és ez nyilvánvalóan B. tesójának a hibája és felelőssége... ehh. Mondjuk én könnyen beszélek, engem is szeret, B.-től továbbra is tart egy kicsit, ami azzal járt, hogy főleg én szaladgáltam utána, illetve töltöttem egy babaházban a délután egy részét, mert be lettem küldve, többször és nyomatékosan :) Ennyi kisgyerekezés amúgy pont tökéletes, azért nem kicsit voltam kiütve, amikor késő délután elindultunk haza. 

A hétfőt kivettük szabinak, hogy ne legyünk annyira fáradtak- de aztán 7 körül már el kellett indulnunk Debrecenből, szóval annyira nem működött a dolog (meg egy fél pohár tűzforró kávét is sikerült magamra öntenem, veszélyes a koránkelés), de legalább ez egy extra rövid munkahét lesz, mert pénteken meg esküvőre megyünk. Ami rossz benne, hogy alig lesz időm varrni (főleg mert kétszer is mehetek macskaszittelni, meg mert a semmiből feltűnt egy akusztikus Platon-koncert szerdára, amikor kivételesen tesóm is itthon lesz), pedig találtam egy nagyon érdekes technikát, csak még rendesen letesztelni nem volt időm... Hiába próbáltam ki több különböző fazont mostanában, és hiába szabtam-varrtam viszonylag pontosan, valahogy nem passzoltak jól a ruhák felsőrészei, de elcsíptem youtube-on egy videót, ami arról szólt, hogy a legtöbb szabásmintát kb. B kosaras mellmérethez tervezik, szóval ha efölött vagy, és mellbőség alapján választasz mintát, akkor mindenhol máshol túl bő lesz, és igen, nem is értem, hogy ez eddig hogy nem jutott az eszembe... megvan, hogy lehet átalakítani a szabásmintákat, meg is csináltam, de még nem néztem meg, hogy az ez alapján készült ruhák tényleg jobban állnak-e, pedig nagyon kíváncsi vagyok.