 |
| Kate Bezzubets, Unsplash |
Ma délután megyünk jegygyűrűt nézni, és már elkezdtem egy kicsit szorongani miatta - mostantól igazibbá válik az egész esküvő-téma, és bár azt nem kérdőjelezem meg, hogy B.-vel szeretnék lenni a belátható jövőben (... amíg ez mindkettőnket boldoggá tesz), valahogy továbbra se bízom/hiszek az intézményesített keretekben, nem esik jól beállni a sorba (arról nem is beszélve, hogy már gondolkodok valami kreatív megoldáson, amivel kordában lehetne tartani a "naésmikorjönagyerek"-jellegű megjegyzéseket a rokonságtól). A tervezgetős részletekkel szívesen elszórakozok (bevonulózenének találtunk zongorán játszott Tankcsapdát, például, ha már egy Tankcsapda-koncert előtt/közben jöttünk össze), de akármilyen fura is, valahol nem érzem magam még elég felnőttnek ehhez (vagy nem annak a fajta felnőttnek, amilyennek lennem kellene).
Én is így voltam vele, pontosabban én semleges voltam, nem gondoltam hogy bármi változik. De képzeld, kifejezetten élvezem hogy házas vagyok, hogy van _férjem_ hogy látom Jack kezén a gyűrűt és mindennap gyönyörködöm a sajátomban. Még engem is meglepett... És a környezetemben is mindenki nagyon gratulált és nagy dologként kezelte, de olyan szívmelengető módon és jó érzés volt. Még most félig viccesen, de számoljuk a hónapokat és boldog hónapfordulót kívánunk egymásnak vagy viccelődünk a házassággal, férj-feleség dologgal, de amúgy meg egy amolyan hivatalos szövetség jött létre köztünk, ami tényleg jó érzés. Lehet hogy nálad is így lesz, ki tudja.
VálaszTörlésAmúgy meg nagyon izgi és remélem teszel fel képet a gyűrűről vagy hogy milyenek tetszenek, meg ilyen esküvős témákról. Én kíváncsi vagyok :)
Ezt olyan jó olvasni, örülök, hogy nektek ennyi pluszt adott :) És persze, összeszedek róla pár képet, úgyis egyre jobban körvonalazódnak a részletek (+bővül a Pinterest-táblám :)
Törlés