Ooké, az előző bejegyzésben elkiabáltam a munka-helyzetet, mert nem sokkal utána bezuhant egy „azonnalkell” hibajavítás, utána egy hiszti a projektmenedzsertől (az egyik legnyugisabb ember, akit ismerek), szakadozó net (nem mindig, viszont rendszeresen azelőtt, hogy kezdődtek volna a céges meetingek), egy „ez csak egy apróság, nem?”-feladat, ami határozottan nem volt apróság, és egy másik, amiről amikor megkérdeztem a határidőt, az volt a reakció, hogy „tegnapra”. Ja, és amikor kedden rákérdeztem, hogy oké-e a pénteki szabadság (úgy, hogy a főnököm 4, a projektmenedzser 2 nap szabin volt a héten), jött rá a szájhúzgálás, hogy nem ilyen fontos határidő előtt kellene (… de már jóvá lett hagyva, szóval csakazértis eljöttem, ha nem lelki terror ment volna, hanem normális kommunikáció, el tudtam volna engedni, de így … ne már).
Szóval mondjuk úgy,
hogy nem annyira volt meg a tervezett zen és nyugi, és este általában már túl fáradtak voltunk menni bármerre is... de azóta már sütöttünk szalonnát és főztünk egy klassz bográcsos chilis babot, néztünk Alient projektoron, továbbra is nagyon élvezzük, hogy átmenetileg macskatulajdonosok lettünk, és ma már szabin voltam, szóval a vízfesték-kísérletezéssel is tudtam haladni egy kicsit. Sajnos vasárnap délelőtt már megyünk is (inkább bele se gondolok, mennyire melegedett át a lakás), és holnap délutántól itt lesznek B. tesójáék, de ma még kihasználjuk az utolsó kettesben itt töltött estét, és valószínűleg fröccsözünk egyet a csillagok alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése